Hihetetlen, de egy solymári lány testközelben élte át a törökországi puccsot. Kovács Dalma 21 éves, jelenleg Ankarában él, másodéves újságírás szakos hallgatóként. Cikkei a Türkinfón jelennek meg. Exkluzív interjúnk következik.
– Fiatal nőként nincs-e nagyobb veszélyben, mint a férfiak?
– Attól függ honnan nézzük. A terror nem ismer korosztályt vagy nemi különbséget, mindenki csak egy szerencsétlen áldozat.
Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy Törökországban éberebbnek kell lennie egy nőnek. Minden olyan országban, ahol a szex tabu, a férfiaknak automatikusan megnő érdeklődése a lábak, dekoltázsok, kacérnak vélt pillantások iránt. De az is tény, hogy bizonyos szempontból nagyobb biztonságban érzem magam, mint Magyarországon. Tudom, ha itt valaki zaklatna az utcán vagy baj érne, bármelyik járókelő azonnal megvédene, a segítségemre sietne.
A puccskísérlet után minden még inkább a feje tetejére állt. Eddig sem lehetett tudni, hogy mi fog történni Törökországban, de ezek után már mégúgy sem. Egyértelmű következtetéseket levonni az itt zajló eseményekből nagyon nehéz. Még a törökök sincsenek tisztában azzal, hogy mi miért történik. Bár az okok és célok sokszor nem kristálytiszták, a halottak és a borzongató bizonytalanság már annál egyértelműbb következmény.
– Mekkora a terrorveszély?
– Térségenként változik. A kisvárosokban nem kell különösebben semmitől sem tartani. Kelet-Törökország viszont zavaros, Isztambul, Ankara is kiszámíthatatlan, főképpen a belvárosok. Ha az ember ezeken a területeken él, folyamatosan ébernek kell lennie.
– Milyen a migránshelyzet? Milyen a törökök hozzáállása?
– A menekültkérdés mindennapi téma. Beszélnek róla a buszon, a fűszeresnél mindenhol. A politika beleivódott az ország életébe, ezért minden ami politikai aktualitás, köztéma lesz. Ankarában pár méterenként kéregető menekültcsaládokba botlok. Sok barátom önkéntesként próbál segíteni a szíreknek. Én a szír egyetemi csoporttársamtól első kézből értesülök a fejleményekről.
A török nép életét a nagyhatalmak politikája folyamatos felfordulásban tartja. Ezek az emberek első kézből tapasztalják a politikai hazárdjátékok következményeit. Amit a magyarok otthon a híradóban látnak, az itt az ablakunk alatt folyik. Ez így volt régen is és így van most is. Az ország geopolitikai adottságából kiindulva a menekültkérdés tisztázása után sem lesz másképp.
És igen, van migránsellenesség is. Törökországban 80 millió ember él. Ezek között az emberek között hatalmas szakadékok tátonganak. Olyan mély szakadékok, amiket nem láthatunk Európában. Ez a kulturális, etnikai, vallási különbségektől szétrepedezett nép mégis sokkal sikeresebben fel tudja dolgozni 3 millió menekült itt létét, mint az európai országok tizedennyiét.
Egyrészről itt a minden más véleményt elutasító, szűk látókörű réteg, másrészről a világot látott, tanult törökök is az ország jelentős hányadát teszik ki. Ezen kívül az analfabétizmus meglévő jelenség, különösen bizonyos vidékeken és generációkban. A fekete burmát viselő és a miniszoknyában flangáló török állampolgár is ugyanazon az utcán sétál. Vallásfelfogásbeli különbségek, identitásukhoz ragaszkodó kisebbségek, Nyugathoz húzó modern réteg, egetrengető kulturális különbségek… (Olyan országról beszélünk, ahol két különböző vidékről származó török házassága kulturális különbségek miatt zátonyra futhat.) Amilyen sokszínűek itt az emberek, a véleményük is annyira tér el egy-egy témában. Legyen az politika, identitástudat vagy éppen menekültkérdés…
Általánosságban véve jóindulatú a török ember, ha csak egy falat kenyere van megosztja a másikkal. Ez a mentalitás az iszlámból és a török a kultúrából fakad. A legtöbb török együttérez a szírekkel, mert nekik sem idegen a halál és az öldöklés borzalmai.
Jelen van a szélsőséges réteg is; például a katonai puccskísérlet után két nappal Ankarában sok menekült otthonát felgyújtották. A menekülteket semmirekellő ingyenélőknek tartó véleményekből sincs hiány.
A kormány új, szíreknek állampolgárságot terve sokak szerint a puccskísérlet előfutára volt, utolsó csepp a pohárban. Az ellenzéki törökök nagy része őszintétlen politikai húzásnak tartja a javaslatot, ami egy új kormányhű réteg megszületését célozza. Ami biztos, a széthúzás ezek után még nagyobb lesz Törökország eltérő szemléletű rétegei között. Csak az a kérdés, hogy meddig feszülhet a helyzet és hova tart.
A Törökországban tartózkodó szír menekültek egy része menekülttáborban él, jelentős hányaduk azonban az utcán kéreget vagy összetákolt épületekben lakik. Vannak néhányak, akik teljesen rendezett életet élnek, dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, beilleszkedtek és letelepedtek. Ilyen például az én szír csoporttársam is, aki szintén török állami ösztöndíjas.
– Hogyan került Törökországba?
– Pont egyetemre menetelem évében hozta meg a kormány az egyetemi hallgatók röghözkötésére vonatkozó ítéletét. Én ezen teljesen felháborodtam, elvette a kedvem az itthoni továbbtanulásról. Az érettségi után Isztambulban nyaraltam édesapámmal, és nagy hatással volt rám Törökország. Elhatároztam, hogy ott akarok továbbtanulni. Egy éven át nem történt semmi, aztán ráakadtam az interneten a török állami ösztöndíj felhívásra. Megpályáztam és elnyertem. Ugyan nem a hőn áhított Isztambulba, hanem Ankarába vezényeltek. Két éve élek kint.
– Sikerült barátokat találni?
– Igen, nagyon szerencsés vagyok e tekintetben, már a török nyelvtanfolyamon a világ minden tájáról származó barátokra tehettem szert. Türkmén, arab, filippin, kazak, amerikai, ukrán… Török állami lánykollégiumban élek, sok a török barátom is. Az egyetemen legjobban a szír, elefántcsontparti és palesztin származású csoporttársaimmal értem meg magam.
– Mi az az 5 dolog ami nagyon tetszik ott, és a másik 5 ami annyira nem?
– Nagyon tetszik az emberek kedvessége, jóindulata, az élettel teli légkör, a kisvállalkozások sokasága, a kultúrák és nézőpontok színessége, az ételek és az örökké nyitva tartó éttermek.
Ami nagyon nem tetszik, hogy nem vehetek fel azt, amit akarok, a zavaró pillantások az utcán, a törökök alkoholhoz való hozzáállása, az hogy mindig mindenhol politika van, a környezetszennyezés, és az építészet hiánya.
– Mennyire szeretik ott a magyarokat?
– Törökország azon kevés helyek egyike a világon, ahol érdemes magyarnak lenni, sőt előny. Nyugatra vándorolt testvérükként tekintenek ránk, mi vagyunk szemükben az „európai törökök”.
– Hogyan látja a mostani közel-keleti helyzetet?
A Közel-Kelet újabb feldarabolására hosszú évek óta nagyhatalmi projektek születnek. Európa bármennyire is csak most kezdi megtapasztalni igazán, az emberek kíméletlen öldöklése és felrobbantása nem mostanában kezdődött. Irakban, Jordániában és a világ megannyi országában mindennapi rutinná vált a terror, borzalmak, halál. A Közel-Kelet szétverése, a mostani menekülthelyzet, a közelmúltbeli európai merényletek mind-mind alaposan előkészített terv részei. Néhány ember nagy érdeke fűződik a fennálló rendszerhez. Ezen érdekek kíméletlen megvalósításának áldozatai az arabok, franciák, törökök, kurdok.