A solymári Fészek Waldorf Iskola diákjai 12. osztályos záró színdarabjuknak Örkény Istvántól Pisti a vérzivatarban című groteszk játékot választották, előadásuk helyszínéül pedig a korhű és hangulatos budapesti Fészek Klubot.
Minket, nézőket szépen kézen fogtak (vagy szíven?), és már az első percben berántották abba a sebesen robogó vonatba, amivel a XX. század viharos magyar történelmén a következő két órában végigszáguldottunk, megismerve azt a hétköznapi kisemberek (Pistik) szemszögéből. A kamaszokra oly jellemző kétkedéssel láttatták velünk „hősies” múltunkat és a nemzeti tudatunkba beégetett közhelyek banalitását.
Ezek a 18 éves „gyerekek?!” – két felvonáson – át teljes színpadi jelenléttel, elementáris energiákkal, hibátlan szövegtudással és csodálatosan őszinte és hiteles játékkal kötötték le a nézők figyelmét. Játékukat kortárs tánccal, korhű dalokkal – lezárásként az üzenetértékű Cseh Tamás Budapest című dallal – és szépen hangszerelt élőzenével gazdagították. A rajtuk „átfolyó” abszurd humorú monológok és ironikus párbeszédek nemcsak a nézőknek, de a szereplőknek is komoly útravalóul szolgáltak:
„E kor nekünk szülőnk és megölőnk.
Tőle kaptuk, mint útravalót,
hogy lehessünk hősök és gyilkosok,
megbélyegzők és megbélyegzettek,
keveset tevők, nagyokat álmodók,
másokat mentők, magunkat pusztítók,
egy időben, egy helyütt és egy személyben:
ki merre fordul, aszerint.”
Jó volt látni, hogy ezek az érettségi előtt álló fiatalok milyen mélyek tudnak és mernek lenni.
A dunai rakparton történt tömeges kivégzés jeleneténél, szinte fájt, hogy ki kellett őket tenni ennek. De szerepük átélésével érezhetően magukévá tették egy letűnt kor tragédiáját és üzenetét.
Információs, elszemélytelenedő társadalmunkban, ebben az értékvesztő korban fontossá tudták emelni magyarságtudatunkat, kisszerű emberi létünket. És egyben bizonyítékát adták osztályközösségük csodálatos összetartó erejének, ami 6 hét alatt ilyen emlékezetes előadást volt képes teremteni Mesterházy Mária kiváló rendezésében. A háttérben folyó áldozatos csapatmunkát is érdemes reflektorfénybe emelni, hiszen a zenei aláfestés Klembala Géza vezetésével a gimnázium (9- 10. osztályos diákok közreműködésével) nemrég alakult 7 tagú zenekarát, a színpadi mozgás Karkus Ottót, a színészi munka Illyés Lénárdot, a díszlet-, jelmez- és kelléktervezés Mató Ildikó keze munkáját dicséri, és persze külön köszönetet érdemelnek a technikusok és büfét biztosító szülők is.
A pénteki előadásra meghívást kapott Radnóti Zsuzsa, Örkény özvegye is, aki nagyon nagy szeretettel beszélgetett az előadás után a szereplőkkel, igazi közösségi színháznak értékelte a látottakat és azonosulni tudott az értelmezésével. Nagyon megindította, hogy a gyerekek láthatóan értettek minden fontos szót és hangsúlyt ebben a csöppet sem könnyű színműben, és különösen tetszett neki a vízen járás eddig még sohasem látott egyedi megoldása.
Iskolánk életében jubileumi előadás volt a mostani, Mesterházy Mária 10. rendezése, ami nemcsak hogy méltó volt ennek a szép évfordulónak a megünneplésére, de hitet is adó a jövőre nézve. Mert ez durván Kiribicsi volt, no meg kicsit Kalamajkó és ijesztően Réri!
Én mondom, jó lesz vigyázni ezekkel a fiatalokkal, ki tudja, még akár, akármire is vihetik az életben!
Az előadásról Bánáti János készített felvételeket!
Uri Krisztina
(feszekiskola.hu)