A napokban kezdődnek el tereprendezési munkálatai egy régóta megálmodott ötletnek, melyből remek lakossági kezdeményezés kerekedett: Egy kereszt és közösségi park a kerekhegyi buszforduló centrumában. Az ötlet gazdájával, Dr. Erőss Loránd idegsebésszel, kerekhegyi lakosunkkal készítettem egy interjút, melyet nagy örömmel szeretnék megosztani:
Üdvözlöm kedves Loránd! Köszönöm, hogy elvállalta ezt az interjút. Kérem mesélje el, ki volt a keresztállítás kezdeményezője?
Erőss Loránd idegsebész, ideggyógyász, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika igazgatója, a Máltai Rend magyarországi szövetségének ispotályosa vagyok, aki a Rend szociális és egészségügyi munkájáért felelős Magyarországon. Az epilepszia sebészet, a Parkinson-kór és egyéb mozgászavarok, krónikus fájdalom szindrómák neuromodulációs és sebészi kezelésének szaktekintélye itthon és külföldön. Több hazai és nemzetközi orvostársaságnak volt elnöke, jelenlegi alelnöke, tagja. A Semmelweis Egyetem és Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 1980’-as évek óta végzek karitatív tevékenységet, 1989-ben alapítottuk meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, mikor a német menekülteket befogadtuk Zugligetben, Kozma Imre atya vezette plébánián.
Mi inspirálta Önöket, hogy keresztet állítsanak Solymáron, Kerekhegyen?
Kerekhegy nem volt lakóövezet, Karátsonyi gróf birtoka volt, ahol jó levegője miatt tüdőgyógyászati szanatóriumot tervezett a család, de az 50-es években elvették tőlük a földet, erdőt, államosították, majd parcellázták. Hétvégi telkek lettek itt, majd lassan, ahogy növekedett Budapest, ez a néhány utca lakóövezetté vált, de a közösségi közterek nem voltak kitalálva, erre vonatkozó urbanisztikai tervek, ha voltak is, nem valósultak meg. Talán 10 éve közösségi adományozás révén építettünk egy játszóteret gyermekeinknek. Személyes érintettség révén, sétáim során hiányzott valami. Egy szakrális hely. Aminek többletjelentése van a hétköznapoknál. Ahol egy fohászt jelenthet, hogy odatekintünk, vagy csak egyszerűen ott találkozhatunk egymással, vagy leülve magányunkban figyelhetjük a Világot körülöttünk. Jó lenne egy kápolna gondoltam, de ha arra nincs is forrás, legalább egy kereszt. Nem kellett magyarázzam sokat feleségemnek, barátainknak, támogatólag az ötlet mellé álltak, szervezőként, építészként, finanszírozóként.
Milyen jelentősségel bír ez a kereszt Önök és a közösség számára?
A kereszten a Máltai Rend jelmondata van: “Tutio fiedei et obsequium pauperum” Jelentése: „A hit védelme és az elesettek szolgálata”. A latin feliratot azért hagytam így, mert ezzel is az európai kultúránkat hirdetném. Ha el is szoktunk ettől, ne feledjük. Jelzés ez, hogy európaiak vagyunk, sokszínű sok kultúrájú, keresztény gyökerekkel bíró kultúrkör tagjai mi magyarok, már több mint 1000 éve.
Milyen érzésekkel tölti el Önöket, hogy a kereszt most már a solymári és azon belül a kerekhegyi közösség része lesz?
Ez a kereszt és körülötte lévő rendezett tér, az általunk megálmodott és épített környezet része, jel, üzenet. Üzenet, hogy mindenki építse, tegye rendezetté a környezetét, üzenet a mecenatúra világából, hogy adakozzunk, mi magunk vegyük kézbe környezetünk szépítését és üzenet személyesen tőlem, minden beteg felé, hogy itt, ha kell minden nap mondhat egy fohászt a gyógyulása vagy hozzátartozójának gyógyulás számára. Orvosként tudom milyen fontos a mentális támogatása a betegeknek, ha szomatikus kórképtől szenvednek, akkor is. Az egész embert kell gyógyítsuk. A Máltai Rend jelmondata és elköteleződése is erről szól 900 éve, mikor az első ispotályt Jeruzsálemben felépítették a beteg zarándokok számára.
Van-e valamilyen történet vagy személyes élmény, amely különösen fontos az ön számára a kereszthez kapcsán?
Fontos, hogy mindig itt a „buszfordulóban” ünnepelte a kerekhegyi lakók közössége a karácsonyt, advent első vasárnapján, forralt borral, Jezsekék világszínvonalú zsíroskenyerével, finom süteményekkel, amit otthonról hoztunk. De hát milyen dolog az, hogy az adventet egy „buszfordulóban” kell ünnepeljük. Találkozzunk és legyünk együtt, illetve decemberben ezentúl készüljünk Jézus születésére, „a kereszt alatt”. Másként hangzik… A másik személyes élmény, egy betegség kapcsán fogalmazódott meg bennem egy olyan állapotban, amikor az ember búcsúzik a földi léttől, és ilyenkor már a transzcendensre figyel. Hiányzott egy jel, ami a napi rohanásban számomra is és mások számára is jel lehet, ha erre jár, még akkor is, ha nem tudatosul mikor rápillant, hogy teremtett világban élünk, egy olyan világban, ahol egymásra szorulunk és nem egymásban a különbözőséget kell látni, hanem a különbözőséget megcsodálni, tisztelni és ha kell támogatni a bajban, mint Máltaiak tesszük a Magyar Máltai Szeretetszolgálat révén itthon.
Mit remél milyen hatással lesz a kereszt a következő generáció számára?
Ahogy említettem a kereszt jel. Jel a szekularizálódó világban, azok számára, akik hívők, hogy nincsenek egyedül, itt van köztünk, velünk az Isten. Azok, akik nem hívők azoknak egy komoly értéket jelentő műalkotással gazdagodott az épített környezetünk, Szmrecsányi Boldizsár „BOLDI”, szürke gránitból készült keresztjével. A fiatalok számára is egy olyan hely, ez a kis parkosított terület, ahol leülhetnek este, vagy suli után beszélgetni. Ennek a korosztálynak a számára fontos hangsúlyozni, hogy az Isten nem tünt el csak kevéssé látható a mai információ cunami által fulladásig túlterhelt figyelmünk számára. A hiányát ők is érzik, ha nem is tudatosul bennük és keresik a valláspótlékokat vagy valami mentális elíziumot, a mindfullness-től, a psychoterápiák különböző formáin át, psychedelikumok világáig. Ha itt áll ez a jel, jelentse a közösség számára a megnyugtató állandóságot, ahová van hova visszatérni, ha már semmi nem működik.
Ezúttal is szeretném megköszönni a kereszt felállítását mindazoknak, akik önzetlenül támogatták ezt a gondolatot, akik időt, energiát nem sajnálva anonim módon segítettek szponzorként.
Kiemelném Zakariás Tamást és építészirodáját, akik ellenszolgáltatás nélkül megtervezték a környezetet, a polgármestereket, akik eddig és az önkormányzati választásokat követően is támogatták az elképzelésünket.
Utoljára, de nem utolsó sorban köszönet Makray Katalinnak és feleségemnek Erőss Rékának, hogy kézbe vették a 2019-ben fogant ötletet és Schmitt Pál elnök úrnak, aki hathatósan támogatta a megvalósítást. Nélkülük még mindig csak vágy lenne ez a gondolat.
Köszönöm szépen dr. Erőss Lorándnak ezeket a felemelő gondolatokat és kívánok Önnek valamint Családjának további sok sikert és minden jót!
Solymár Nagyközség Önkormányzatának nevében Dibala-M. Mariann Képviselő