Annak idején jó keresetkiegészítésnek indult, mára élete fontos részévé vált a masszírozás. A solymári földrajz-testnevelés szakos tanárnőhöz ma már csak 1–2 hetes előjegyzéssel juthatnak be a masszázsra váró páciensek.
Lóczi Edit 29 éve dolgozik pedagógusként, ám egy idő után úgy érezte, szívesen foglalkozna másként is az emberekkel, ehhez pedig a legjobb eszköznek a masszázs tűnt. Persze, gyorsan hozzáteszi, a tanári fizetés miatt is szüksége volt egy plusz bevételi forrásra. „A legtöbben hátfájás miatt jönnek hozzám, és a legkülönösebb az, hogy ebben a munkában nem fáradok el, sőt feltöltődöm” – mondja.
Kliensei között volt már kismama, aki várandósága alatt végi hozzá járt, és olyan beteg is akit rossz válla miatt műteni akartak. Ő azonban másfél év munkával megszabadított a panaszaitól. És hogy miért, éppen mézeskalácsmasszázs az apró vállalkozás neve? Nem fogják kitalálni. „A családommal egy rönkházban élünk, innen jött a lányom ötlete a mézeskalács elnevezésre. De mindenkit megnyugtathatok, egyikünknek sincs vasorra” – teszi hozzá.