Régi időkben a tél vége egyet jelentett az üres kamrával, az élelemből való kifogyással, így praktikus oka is volt annak, hogy ilyenkor böjtöljön az ember. A böjt hamvazószerdán kezdődik, az előtte lévő pár napban a karnevál és a nagy lakomák tették könnyebbé az utána következő soványabb időszakot.
A farsang napjainkban is legismertebb és legkedveltebb étele a farsangi fánk. Ezt a finomságot sokféleképpen hívják és talán még több receptje van: erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a palócok pampuskának nevezik. Általában könnyű tojásos tésztából készül, de sok más variációja is lehet (burgonyás, csöröge). Készíthetjük töltve vagy töltetlenül is, sósan vagy édesen. Általánosan jellemzője, hogy bő zsírban vagy olajban sül. Számos babona fonódott össze a fánk nevével. A Szerémségben például azért készítették, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt.
Régen a farsangi időszak a párkeresés időszaka is volt. A lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak, a fiúk pedig fánkocskának becézték kedvesüket. Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.
Egyes források szerint Olaszországból származik, Beatrix királyné közvetítésével került be Mátyás király udvarára, de Marie Antoinette kalandvágyához is köthető egy mese, miszerint megszökött egy udvari álarcosbálról és csatlakozott az utcán összegyűlt sokasághoz. Mindeközben megéhezett, így vásárolt egy fánkot az egyik utcai árustól, ami nagyon megízlett neki. Úgy döntött, hogy az őt kísérő lovagnak az egész kosárnyi fánkot meg kell vásárolnia. Annyira megszerette az ízét, hogy a fánkkészítőt az udvarba rendelte és felvette a konyhába. Attól kezdve a királyi lakomák részét képezte ez a finomság.
Egy másik vicces anekdota szerint Bécsből származik ez az édesség. Mikor Krapfen, a híres neves bécsi pék elhunyt, asszonya vette át a pékség vezetését. A péknére a vendégeknek reggelente rendszeresen hosszú időt kellett várniuk, ennek pedig hangot is adtak. Erre válaszként Krapfenné egy darab kenyértésztát valamelyik vendég fejéhez szeretett volna vágni… Azonban a tészta rossz irányba repült, egyenesen a sistergő olajba esett. Az illata megtetszett a vevőknek, s így a véletlennek köszönhetően megszületett az első fánk.
Ha az első fánkot már nem is süthetjük meg mi magunk, a legjobbat talán még igen, ehhez nyújt segítő kezet csütörtökön a Svábházban 18 órától a Sütőklub, ahol Breier Mónika és Kurcz Tünde saját, tökélyre fejlesztett receptjei alapján dolgozhatunk.
Hartmann Hellebrandt Hilda recepteskönyvében az alábbi hagyományos, solymári sváb receptet olvashatjuk:
Hozzávalók: 1 kg liszt, 9 dl tej, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál olaj, 5 dkg élesztő, 1 evőkanál rum, 3 tojássárgája, 2 kávéskanál só. A tésztát kelesztőtálban készítjük el.
- A tej 3/4 részét megmelegítjük, elkeverjük benne a cukrot, és a kelesztőtálba öntjük. Belemorzsoljuk az élesztőt.
- Hozzákeverjük a tojássárgáját, az olajat, a rumot, a sót. Folyamatosan beleszitáljuk a lisztet, és az egészet összedolgozzuk.
- Galuska állagú tésztát kell kapnunk. (Ha sűrű a tészta, akkor öntsük hozzá a maradék tejet.) A tészta tetejét megszórjuk liszttel, és lezárjuk a kelesztőt. Meleg helyre tesszük, 30 percig kelesztjük. Amint kinyílik a kelesztőtál teteje, megkelt a tészta.
- Liszttel megszórjuk a nyújtódeszkát, és a tésztát egy ujjnyira kinyújtjuk, körformával kiszaggatjuk, letakarjuk és 10 percig állni hagyjuk. Eközben megmelegítjük az olajat.
- Először a fánkok alsó oldalát tesszük a forró olajba és fedő alatt aranybarnára sütjük. Ezután mindegyiket megfordítjuk, és a másik felüket fedő nélkül sütjük készre.
- Porcukorral megszórjuk és sárgabaracklekvárral tálaljuk.
- A kiváló recepthez a 7. pontot szerkesztőségünk teszi hozzá, miszerint Jó étvággyal fogyasszuk! A receptet a 2022.-ben Solymáron megjelent Helytörténeti füzetek 2. „Télűzés, tavaszvárás, farsang” című kötetből kölcsönöztük.
SolymárOnline