A Kud-A.R.C. KIE és a művelődési ház amatőr zenei tehetségkutató versenyt hirdet Mustra néven. Ennek apropóján hírességeket szólaltatnak meg a témában. Most Péter János fuvolás válaszol a kérdésekre. Ő „azőrült ír zenekar, a Firkin alapítója, mely a modern ír kocsmazene féktelenül vidám műfaját honosította meg Magyarországon” – olvasható koncert-ajánlóikban. Jánostól megtudhatjuk, melyik solymári rendezvényen futhatunk vele össze biztosan, mit tart a sikerről, és hogyan vélekedik zenéjükről a jazz-világ?
– János, léptél már Solymáron színpadra? Helyi lakosként követed az itteni kulturális eseményeket?
– Bár három éve élek Solymáron, sokkal régebbi a kapcsolatom a községgel. A művelődési ház igazgatóját, Varga Zsoltot és Bamest, a Kud-A.R.C. KIE vezetőjét még abból az időből ismerem, amikor a Kultúrkúriában dolgoztam 2002 körül. Voltak itt emlékezetes fellépéseink korábbi zenekaraimmal a M.É.Z.-zel vagy a 2008-as utolsó koncertünk a Shannonnal. 2016-ban költöztünk ide, és el kell mondanom, hogy az építkezés számunkra – szokatlan módon – pozitív élmény volt, köszönhetően a helyi szakembereknek, kereskedőknek, akiktől rengeteg segítséget kaptunk. Már akkor sok ismeretségünk született. Természetesen számon tartjuk a helyi rendezvényeket, például a Chili fesztivált, vagy pár hete ott voltunk a Sörünnepen is.
– Mit gondolsz arról, hogy Berezvai Marcellnek ajánljuk az első Mustrát? Ti mivel járultok hozzá a díjakhoz?
– Talán régi kedves ismerősünk, Jeney Erzsi hívta fel a figyelmünket az összefogásra Marcell gyógyulásáért, és mi is csatlakoztunk a Firkinnel. Fantasztikusnak tartom, hogy a közösség a bajban összefog és segít. Sajnos, volt hasonló tapasztalatom Édesapámmal. Nagyon pozitív dolog így reflektálni az elmúlásra, és nagyszerű, hogy az ő nevével –„segítségével” – tudnak előrelépni a fiatal tehetségek. Solymári zenészről lévén szó, ez az én ügyem is, így örömmel fogadtam el a felkérést, hogy támogassuk a Mustrát. Egy jövő évi Firkin koncerten tartunk fenn előzenekari helyet az egyik díjazott együttesnek.
– Mi a véleményed a tehetségkutatókról? Számotokra mi hozta meg a sikert?
– A tehetségkutató önmagában nem sokat ér, mint ahogy az sem, hogy
valaki összehoz egy zenekart és játszik, fellépési lehetőséghez jut, sok
a pénze reklámra, vannak kapcsolatai. Persze, mindegyik fontos, jó, ha
megvan. Igazán azonban a tehetség és a csoport-intelligencia az – én így
nevezem –, ami egy közösségben ki tudja hozni a másikból a képességeket
egy magasabb színvonal elérése érdekében. Ebben segít a tehetségkutató,
ami egy önkifejezési lehetőség, és arra inspirál, hogy a zenekarok
bizonyos szakmai szempontoknak megfelelve megmutassák az értékeiket.
Persze
a zenész létnek vannak nehézségei, időnként nyűg az alkotás, a turné,
az anyagi bizonytalanság. Ami ehhez erőt ad, az a munkában, Istenben, a
közönségben való hit, mindenkinek testre szabva.
Mi a Firkinnel is hittünk abban, amit csinálunk. 24 éve csöppentem bele a műfajba, és azóta is lubickolok benne, átragasztva a lelkesedét a társaimra. A műfaj mindegy. A csapaton, az összjátékon múlik az eredmény, a siker.
– Milyen terveitek vannak a közeljövőben?
– Jelenleg egy németországi klub-turnéra készülünk. Azt tudjuk, hogy szeretnek bennünket ott, de hogy mekkora a közönségünk, az most fog kiderülni. Nagy öröm számunkra, hogy meghívást kaptunk a Montreux-i Jazz Fesztiválra, ahol többek között Elton Johnnal együtt képviseljük az igényesebb könnyűzenét. Külön megtisztelő, hogy főműsoridőben szombati napon lépünk fel, elismerve ezzel, hogy a mi bulizós kocsmazenénknek is vannak mélységei. Ezen felül júliusban nagy európai turnéra megyünk, sok esetben főzenekarként hívtak bennünket, ami szintén a zenekar megbecsülését jelzi.
A mi missziós törekvésünk – azon felül, hogy segítsük, ajánljuk a magyar fiatal zenekarokat – utat törni előttük külföldön. Azzal, hogy mi jó visszajelzéseket kapunk, talán elérhetjük, hogy ne csak a Firkin essen a „vidám, energikus, jófej” megítélés alá, hanem ezáltal a „magyarság” váljon pozitív jelzővé, legyen a „magyarság” a brand!