Szép csendben 15 éves lett a az Ezüstkor Szociális Gondozó Központ. Ez alkalommal látogattunk az intézmény vezetőjéhez, Szelicsánné Szajáni Piroskához.
– 2004 áprilisa óta vagyok megbízva az intézmény vezetésével. Jelenleg a harmadik ötéves ciklusomat töltöm az intézmény élén, 2019. szeptember 30-ig szól a megbízatásom – mondja elöljáróban, majd így folytatja. – Alapfeladatunk Solymár lakossága szociális alapellátásainak megszervezése, de 2019. végéig Nagykovácsit is ellátjuk feladatellátási szerződés keretében. Így összesen 18 ezer ember tartozik az ellátási területünkhöz. Intézményünk, az Ezüstkor Szociális Gondozó Központ, négy szakfeladathoz, szociális alapellátáshoz kapcsolódva látja el a lakossági igényeket. Ezek a család-és gyermekjóléti szolgáltatás, az idősek nappali ellátása (idősek klubja), házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés. Ezek az ellátások kötelező önkormányzati feladatok, melyet minden önkormányzatnak kötelessége biztosítani lakosai számára. Solymár Nagyközség Önkormányzata ezeken túl intézményünk keretei között önként vállalt szolgáltatásokat is biztosít a településen élőknek. Így gyógytornászunk vezetésével igény szerint elérhető a csoportos gyógytornászási lehetőség, fejlesztőpedagógusunk irányításával pedig lehetőség van mozgásterápia igénybevételére is. Gyógypedagógusunk továbbá erre rászoruló gyermekekkel foglalkozik, míg konduktorunk a konduktív felméréseket végzi.
Vajon a környező településekhez képest, milyen a solymári ellátottak helyzete?
Nálunk kiemelkedően magas szintű szociális ellátást kapnak az erre rászorulók, mind a természetbeni, mind a pénzbeli támogatások terén. Az elmúlt 15 év során mindegyik képviselő-testület, úgy ahogy a mostani is, kiemelten fontos területnek tartotta és jelenleg is tartja a település lakosainak szociális helyzetét. Ennek köszönhetően mind a személyi feltételekben, mind a tárgyi feltételekben nagyon jó az ellátottságunk. Az intézmény 15 éves fennállása során az a legnagyobb büszkeség számomra, hogy mára ki tudott alakulni emberileg és szakmailag is egy olyan közösség, ahova nagyon jó érzés bejönni dolgozni. Ezt nem csak én gondolom így, hanem azok az ellátottaink is, akiktől szintén ezt a visszajelzést kapjuk. Nagyon jó azt látni, hogy olyan emberek, akikkel évekkel ezelőtt volt szakmai kapcsolatunk, akkor is beugranak, ha csak erre járnak, hogy elmondják, hogy vannak, hogyan alakult az életük. Máskor egy újabb nehézség, probléma esetén is természetes, hogy minket keresnek meg segítséget, tanácsot kérni. Számunkra ez hatalmas pozitív megerősítés.
Milyen a solymáriak hozzáállása az idősekhez, az elesettekhez?
A hozzájuk való pozitív viszonyulást napi szinten tapasztaljuk. Számos esetben a lakosoktól érkezik hozzánk bejelentés, ha környezetükben észreveszik, hogy valaki valamilyen életminőségét jelentősen rontó helyzettel küzd. Ugyanezt elmondhatjuk az intézményekről, civil szervezetekről is. Konkrét esetek kapcsán nagyon nagy összefogást tapasztalunk. A mi feladatunk sokszor ’csak’ az, hogy a különböző helyekről érkező segítségeket összehangoljuk, koordináljuk. Az idősek kapcsán az az észrevételünk, hogy ide is sajnos begyűrűzött az elmagányosodás jelensége. A fiatal generációk elfoglaltságai miatt sok idős ember érzi azt, hogy családjában rá már egyáltalán nem vagy alig jut elég idő. Ebben a helyzetben pedig az intézmények által nyújtott szolgáltatások felértékelődnek. Az odafigyelő, empatikus segítők sokat tehetnek azért, hogy a magányos idősek mindennapjai is a lehető legjobb testi, lelki, szellemi minőségben teljenek.
Vágyak, tervek?
Az elkövetkezendő években hatalmas segítség lenne, ha valamilyen szinten bővülhetne intézményünk területe. 2004-ben, mikor az intézmény vezetését átvettem, 7 fő dolgozott az Ezüstkorban. Az akkori igényeknek az épület tökéletesen megfelelt. Jelenleg solymári épületünkben 14-en vagyunk. Sokszor gond az adminisztrációs feladatok ellátása, mert nincs sajnos elég helyünk, illetve az ellátottakkal való bizalmas beszélgetéseket is egyre nehezebben oldjuk meg a helyhiány miatt. Tisztában vagyok azzal, hogy ez jelenleg nem megvalósítható, de azért álmodozni jó arról, hogyan is csinálnánk, ha egyszer lehetőségünk adódna rá.
