Ma van Ferenc napja, és egyben 790 éve, hogy a név legismertebb viselője, Assisi Szent Ferenc elhunyt. Nem csak a Ferenceknek, hanem mindenki számára példakép lehet a szegények segítője, a békesség keresője és a természet nagy barátja.
Szent Ferencet bensőséges kapcsolat fűzte a természethez, de minden romantika nélkül. Sokan együgyűnek is nézték kortársai közül, hiszen „beszélgetett” az állatokkal és a növényekkel. Összeszidta a vörösbegyet, mikor az elette a gyengébb madarak elől a szemet, és nem kedvelte a hangyákat, mert azok gyűjtenek maguknak. Nem volt bolond, csupán felismerte, hogy az egész teremtett világnak harmóniában kellene élnie.
Manapság a természetvédő mozgalmak, állatvédő egyesületek sok-sok aktivistája ugyanezért a célért küzd, és őket sem értik sokan. Mások közben az utak árkaiba vagy az erdőbe hordják a szemetüket, azt gondolva, hogy ott „jó helyen van”, megspórolva maguknak párszáz forintnyi szemétdíjat… Pedig nem nehéz megérteni Szent Ferenc igazságát, és nem nehéz belátni, hogy az a „csöppnyi” kis szemét – ha összeadjuk – végül a teljes környezetünket tönkreteszi.
Szent Ferenc híresen törekedett arra is, hogy békében éljenek az emberek. A szent sok békeszerzésének egyik különleges esete egy legendában, a gubbiói farkas történetében ránk is maradt: Gubbió környékén egy rendkívül vad farkas garázdálkodott – mondja a legenda, és megértéséhez tudnunk kell, hogy a farkas akkoriban a rablólovagok jelképe volt –, mely kegyetlenül pusztított, és az egész vidék rettegett tőle. Az emberek csak fegyveresen merték elhagyni a várost, és semmi módon nem tudtak a „fenevadtól” megszabadulni. Akkor jött Ferenc, és minden figyelmeztetés ellenére odament a „vadállathoz” és így beszélt hozzá: „Igen nagy bajokat okoztál, megérdemelnéd, hogy úgy bánjanak el veled mint a gonosztevőkkel, azaz kivégezzenek. Ellenségeddé tetted az egész várost. Én azonban szeretnék békét kötni közted és köztük.” Akkor a „rettenetes vadállat” – azaz a hírhedt rabló – magába szállt, követte Ferencet, és bement vele együtt a városba. Ott a piacon, az egész nép jelenlétében ünnepélyesen békét kötöttek.
Milyen jó és szép lenne, ha mi is hallgatnánk napjaink „Ferenceire”, és békét tudnánk kötni szívünkben a körülöttünk élőkkel! Hiszen mindannyian ilyen-olyan mértékben viselkedésünkkel, szavainkkal, ügyekhez való hozzáállásunkkal állandó ellenségeskedésben vagyunk másokkal. A munkában ugyanúgy, mint otthon a családban, de még a szabadidőnkben végzett társadalmi munkánk során, vagy a civil szervezetekben is.
Isten éltesse a Ferenceket, legyenek napjaink természetvédői és békeszerzői!