Az UNESCO 1965. november 17-én jelölte ki szeptember 8. napját az olvasás világnapjává.
Ez a nap hivatott felhívni a figyelmet az olvasás fontosságára és szeretetére, arra, hogy e képességek elsajátítása alapvető emberi jog, a tanulás és a tudás alapköve.
Az olvasás agyserkentő, az olvasás stresszoldó, gazdagítja szókincsünket, koncentrációra tanít és hozzájárul műveltségünk kialakulásához, illetve folyamatos fejlesztéséhez.
Azt, hogy olvasni jó nem kell senkinek ecsetelni, ahogy azt sem, hogy az olvasással tudásra teszünk szert, ezzel pedig kezünkben a hatalom. Hatalom ahhoz, hogy ne higyjünk el mindent elsőre, olvassunk, gondokozzunk, értsük meg a körülöttünk lévő világot, és gondoljuk tovább, amit látunk vagy hallunk.
Sajnos ez az alapvető képesség egyre inkább kihal társadalmunkból, de még ha ennyire nem is vagyunk borúlátóak, abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy a társadalomban igenis jelenlévő funkcionális analfabetizmus miatt az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását.
Az írás-olvasás, mint képesség színvonalának csökkenése tettenérhető az olvasott és leírt információk megértésének és felfogásának nehézségében, és kézen fogható pl. egy nyomtatvány kitöltésében, egy önéletrajz önálló megírásában vagy egy hivatalos levél értelmezésében.
Ebben az UNESCO szakemberei az elektronikus-vizuális tömeghatást, mint például az internet és a televízió, valamint a közoktatás zavarait említik kiváltó okként. Mindegy is, hogy miért alakult ki ez a sokrétű és szerteágazó probléma, komoly gondokat okoz mind az egyén, mint pedig a társadalom relációjában.
Mit tehetünk mi magunk? Olvassunk sokat, és szerettessük meg a meséken-könyveken keresztül az olvasást gyerekeinkkel és unokáinkkal is! Szolgáljunk feléjük jó példával , hisz ez a jó nevelés igazi kulcsa. A gyermek ugyanis nem azt fogja elhinni, amit unalomig mantrázunk neki, hanem a jópéldát fogja követni, amit mutatunk számára.
Mi állhatna itt végezetül, mint a mi egyik kedvenc idézetünk az olvasás világnapján, melyet ha átadunk gyermekeinknek talán sosem lesznek magányosak életük során:
„Az olvasás iránti szerelem sosem marad viszonzatlan.”
SolymárOnline