Harmincéves jubileuma alkalmából kapcsolatépítő kirándulást szervezett Fejér és Zala megyébe a Heimatverein. Törcsiné Reményi Cecília beszámolóját az alábbiakban olvashatják.
Ez évben 30 éves lett a Heimatverein Falukör Egyesület. A hagyományos ünneplésen kívül szerettük volna ezt az alkalmat felejthetetlenné tenni a tagság számára.
Kihasználva az ÉMNÖSZ (Észak-magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége) által kiírt pályázati lehetőséget, mi is sikeresen beadtunk egyet, amelyben a Heimatverein céljainak megfelelően kapcsolatépítő kirándulást szerveztünk Fejér és Zala megyébe. A szövetségnek köszönhetően jelentősen csökkentek az utazás költségei, így október 16-án útnak indulhatott Kara Sándor buszával a 37 főből álló tagság. Első állomásunk Vértesboglár volt, ahol az Assisi Szent Ferenc Katolikus Templom előtt már várt minket Kelbach Péter, az egyházközség világi elnöke. Meghallgattuk a templom történetét, megnéztük az egyedülálló keresztutat, a szép faoltárképet.
A kitelepítési emlékmű megtekintése után a német tájház felé folytattuk utunkat. Itt nagyon kedves fogadtatás várt bennünket a vértesboglári NNÖ volt és mostani képviselőinek személyében. A szépen berendezett tájházat Bauer Jánosné Nusi néni, volt polgármester és NNÖ elnök mutatta be nekünk, majd a hangulatos, 21. század igényeinek megfelelő, de autentikus, sváb bútorokkal berendezett pajtában kedves vendéglátásban volt részünk. Finom házi sütemények, tea, kávé, bor várt bennünket, és lehetőségünk volt kötetlen beszélgetésre, a két község helyzetének, a német önkormányzatok működésének az összehasonlítására. Végül megnéztünk egy filmet a faluról, a történelméről, a németségről, a szokásokról. Nagyon érdekes, mindenre kiterjedő összeállítás volt. Nagyon jólesett a vértesbogláriak vendégszeretete, ezért köszönet illeti Szelle Ákost, az NNÖ vezetőjét, aki ezt a látogatást lehetővé tette a számunkra. Mi is bármikor szívesen látjuk őket Solymáron.
Utunkat folytatva a Balaton mentén megálltunk Keszthelyen, hogy megcsodálhassuk a Festetics Kastélyt. Ezután Sormásra, az István Panzió felé vettük az irányt, ahol a szállásunk volt. A vacsora vidáman telt, az estét német énekléssel zártuk. Másnap Milbich Tamás jóvoltából harmonikaszóra ébredtünk, így jókedvűen indultunk kirándulásunk következő helyszínére, Szepetnekre.
Az 1600 lakosú Zala megyei településre érve, a tiszta, rendezett házakat látva rögtön megállapítottuk, hogy ez egy élhető falu, az itt lakók szeretik a községüket, és tesznek is érte. Ami még példaértékűvé teszi Szepetneket, hogy itt a három nemzetiség: német, roma és horvát békében tud együtt élni egymással és a magyarsággal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a három nemzetiségnek közös helytörténeti gyűjteménye van, amit Sóstainé Márfi Ibolya mutatott be nekünk, sok érdekes dolgot tudtunk meg tőle a település történetéről, a németek betelepüléséről, a kiűzésükről, szerepvállalásukról a háborúkban és a forradalomban. Ezután Unger Ilona NNÖ elnök és Dr. Aleksza Magdolna vezetésével megnéztük a falu nevezetességeit. Az I. világháborús hősök emlékművét, a II. világháborús hősök és áldozatok emlékművét, az 1956-os emléktáblát, a szepetneki drótosok: távírda- és telefonhálózat építőinek emlékhelyét.
A tervezett mise a római katolikus templomban sajnos elmaradt a plébános Gottfried atya elfoglaltsága miatt, de az evangélikus templomot lehetőségünk volt belülről is megnézni, és elénekelni a solymáriak számára oly sokat jelentő Mutter, muss dich nochmals grüßen kezdetű dalt. Természetesen itt is szívélyes vendéglátásban volt részünk a falu közösségi házában, a finom pogácsa fogyasztása közben megtudtuk vezetőinktől, hogy milyen élénk kulturális élet, hagyományápolás folyik a községben.
Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és megállapítottuk, hogy milyen összetartó közösség lakik itt, hogy ebben a faluban jó lehet élni. Reméljük, mi is vendégül tudjuk őket látni Solymáron.
Utunk a Balaton mellett vezetett hazafelé, így a balatonföldvári kilátóban még megcsodálhattuk tavunkat a gyönyörű, őszi napsütéses időben. Élményekkel gazdagodva, új barátokra lelve érkeztünk haza Solymárra.
Törcsiné Reményi Cecília
Fotók: Heimatverein Falukör
