Június 26-án, szombat délután kezdődött meg a solymári római katolikus templom felszentelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat. A templomban szép számú érdeklődő gyűlt össze a közös ünneplésre.
Elsőként Dauner Henrik, az egyházközség képviselőtestületének egykori elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepnek külön töltetet ad az, hogy az eucharisztikus évben kerül rá sor – mondta. Beszédében röviden összefoglalta templomunk történetét, sorra vette a felújításokat, 1960-tól kezdődően egészen a legutóbbi, Csaba atya szolgálata idején megvalósuló teljes külső felújításig, amikor a tetőszerkezet is megújult. „Legyünk büszkék arra, hogy a hitünk erőt ad ahhoz, hogy a templomunk felújítására mindig marad energiánk […] a külső és a belső megújulás adjon nekünk erőt az ünnepnapokra és a hétköznapokra is, ne hagyjuk magára templomunkat, Isten házát! Töltsük meg, és imádkozzunk együtt családjainkért, községünkért, hazánkért, népünkért, és fiataljainkért, a jövő zálogaiért. Legyenek hívők, és bátrak, bízzuk életünket Krisztusra!” – zárta gondolatait.
Ezután Szemere János plébános beszélt, aki egy úgynevezett zarándokzsoltárból idézett, melyet az izraeliták akkor imádkoztak, mikor elzarándokoltak a jeruzsálemi templomba, hogy ott bemutassák áldozatukat. „Az életünk is egy zarándoklat – mondta –, és hol máshol, ha nem a templomban nyer nyugalmat a lelkünk és a szívünk. Épp ezért hálával emlékezünk most meg templomunk felszentelésének 200. évfordulójáról.”
Beszélt arról, hogy azok a népek, országok, melyeknek figyelme Isten felé irányul, nem vesznek el a történelem viharaiban, hanem megmaradnak, mindig maradandót teremtenek. „Solymáron a lakosság első középülete a templom volt […] Solymár népének az ősök szokásain túl az Istenhez való ragaszkodása is erőforrás. Az emberi szokásokban mindig megújulni tudó, ugyanakkor Istenhez való hűségében mindig megmaradó svábság épp ezért méltán ünnepelheti most templomának 200. évfordulóját. Hála érte Istennek, hála érte az itt szolgáló atyáknak, és hála érte a népnek” – mondta befejezésül.
Dr. Szente Kálmán polgármester egy személyes élménnyel kezdte beszédét, felidézte, hogy őt is a solymári templomban keresztelték meg, öt gyermekéből négynek itt volt a keresztelője. Kifejezte abbéli büszkeségét, hogy a kétszázadik évfordulót is megérte a templom. „Amikor nem volt diktatúra, a község vezetői mindig is nagy figyelmet szenteltek annak, hogy ez a templom méltó legyen ehhez a faluhoz, kiváló plébánosaink mind-mind igyekeztek valamit hozzátenni ehhez.” Hozzátette: reméli, hogy ez a jövőben is így lesz.
Az ünnepi beszédek után Milbich Tamás Fanum című, szimbolikus képekben gazdag, háromrészes rövidfilmjét tekinthette meg a közönség. A rendező által írt összekötő szövegeket Sára Bernadette színművész olvasta fel, a film zenei aláfestéseként a Solymári Szokolay Bálint Női Kar lélekemelő felvételét hallhattuk.
A filmvetítést követően Dauner Henrik és Szemere János atya köszönetképp átadták az egyházközség ajándékait mindazoknak, akik az ünnepségsorozat szervezésében részt vettek, vagy annak létrejöttét támogatták.
A szombat délutáni program zárásaként az összegyűltek megtekinthették a Kereszttől a kőtemplomig című, a plébánián újonnan nyílt kiállítást, mely képes tablókon mutatja be a templom történetét. A tárlatnak részét képezik festmények, berendezési tárgyak és régi miseruhák is. A megnyitón a solymári Sütőklub kínálta finom falatokkal a vendégeket.
A kiállítás vasárnap délelőttönként látogatható.
solymáronline
Fotók: Palkovics Mária
