A művelődési házban működő rock klub idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Augusztus 29-i nagyszabású rendezvényükön hat formáció koncertjével emlékeznek meg az eseményről. A fellépők mindegyike kapcsolódik a klub pályafutásának egy-egy időszakához; most az MWS zenekar két tagjának segítségével – Sprecher László Mazsola és Szombati Sándor Szó, akik nem mellesleg alapító klubtagok is – a kezdetekre emlékezünk.
A KUD-ARC 30 Fesztiválra készülve, a Kud-A.R.C. KIE segítségével minden héten új, kedvcsináló interjúval hangolódunk az eseményre.
Azok kedvéért, akik először hallanak róla, el kell ismételnünk, hogy a rock klub egy (nem csak a zenét tekintve) azonos érdeklődésű baráti társaság köré szerveződött három évtizede, majd 2003 óta Kud-A.R.C. KIE néven működik – a mai napig. De mit is takar ez a talányos elnevezés? A „KIE” a Közhasznú Ifjúsági Egyesület rövidítése, mely elnevezéséhez méltóan – többek között – olyan célokat tűzött ki maga elé, mint a fiatalokat megszólító, őket az önkéntességbe bevonó programok szervezése, a fiatal tehetségek felkutatása, segítése, és számukra bemutatkozási – koncert vagy kiállítási – lehetőség biztosítása. Az „A.R.C.” az Alternatív Rock Clubot takarja, mely a kezdetekre utal, a „Kud”-dal együtt pedig azt a kudarcokkal teli küzdelmet jelképezi, mely ezt az időszakot jellemezte, és ami miatt fennmaradására, és későbbi, máig töretlenül sikeres működésére méltán büszke a klub tagsága.
– A nyolcvanas évek közepétől zenélünk együtt – meséli Mazsola. – El lehet képzelni, milyen elszántak voltunk, ha Vörösvárról Solymárra rendszeresen gyalog cipeltük át a cuccot, a hangfalakat! Eleinte a PEMÜ kultúrtermében kaptunk helyet, a lakótelep azonban nem nagyon értékelte se a műfajt, se ezt a zajszintet. Túlzásnak tűnhet, de abban a világban tényleg üldözött minket a rendszer. Egyszer még pisztolyt is rántottak ránk a rendőrök, mi meg nem igazán értettük, miért tartanak ennyire tőlünk, talán a kinézetünk, a hosszú hajunk miatt? Az első koncertünk Sinister néven ’88. augusztus 13-án lett volna a kultúrházban. A két előzenekar rendben lement, de az elég vegyes összetételű, majdnem háromszáz fős punk, skinhead és rocker közönség soraiban verekedés tört ki, így mielőtt színpadra léphettünk volna, kikapcsolták az áramot. Mi lógó orral vonultunk haza, nem sokkal később pedig bevonultunk katonának.
– 1990-ben, leszerelés után alakítottuk meg a Tancus Saurust. Nálunk voltak a próbák a garázsban – folytatja Szó. – Csompinak (Csomay Zoltán, a klub olyannyira ikonikus figurája, hogy Pálinkás János ikon formában meg is örökítette) támadt az az ötlete, hogy keressük meg a művelődési ház akkori igazgatóját, hogy kaphatnánk-e ott helyiséget. Nagy örömünkre felajánlotta nekünk a pincét, ahol korábban galambász-klub működött, tele kalitkákkal. Ezeket kipakoltuk, rendet raktunk, így lett egy állandó helyünk az összejöveteleinkhez. Ez brutális jó dolog volt! Havonta egy alkalommal volt koncert: vagy mi léptünk fel, vagy hívhattunk zenekarokat.
Az első koncertünk 1990 novemberében volt, ahol kb. három számot játszottunk el, három-négyszer ismételve. Ez a klub megalakulásának hivatalos dátuma. Bár arra vigyáztunk, hogy semmilyen botrány ne legyen, a lakosság mégsem fogadta túl lelkesen a falu szívében a rockzenét. Egyébként nemigen volt hasonló hely a környéken, csak Pesten a Fekete Lyuk. Ki is jártak ide még a városból is! Eleinte este 9 óráig tartottak a koncertek, ami nem volt túl szerencsés. Nagy előrelépést jelentett, amikor megkaptuk a kulcsot, és éjfélig maradhattunk.
1992-ben, a Tancus Saurus “romjain” alakult meg az MWS, vagyis a Metal Warriors Solymár, a jubileumi koncert fellépője – ahogy egy korábbi riportban az együttes énekes frontembere, Both András mesélte. András (ének), Mazsola (gitár), Szó (basszusgitár), Rozgonyi Tamás Csoki (dob) és Császár Tivadar Tiki (gitár) az együttes mindenkori lelke, ők alkotják ma a zenekart. (A teljesség kedvéért meg kell említenünk Nádai Gábor egykori gitárost is, aki az újjáalakulásban már nem vett részt.) 7-8 éven át a rock klub sztárjai voltak, többek között Straub István Bames-nek köszönhetően, aki 1992-től – a mai napig – a klub vezetőjeként állandó fellépési lehetőséget biztosított nekik. Az MWS a 2000-es években nagy sikereket ért el országszerte, két lemezt adott ki és Angliában is koncertezett. 2014-ben az együttes feloszlott, tavaly azonban újraalakult.
És hogy mi volt a solymári rock klub sikerének titka?
– Az, hogy a klub fennmaradt és ilyen sikeresen működött, egyértelműen Bames és két-három fiatal lelkesedésének és munkájának érdeme – mondják a zenészek teljes egyetértésben. – Egy nagy, harmincfős baráti társaság alakult itt ki, akik nem csak a zene miatt jártak le ide. A zenénk is egyedi volt, akkoriban nem nagyon játszottak ilyet, mondhatni megelőztük a korunkat. Mivel konkurenciánk nem volt (hiszen nem volt hasonló hely a környéken), nálunk még csütörtökön is telt ház lehetett. Ma már túlkínálat van, koncerthegyek mindenütt. Az MWS-sel egy 80-100 fős rajongótábort mozgattunk. Emlékezetes volt, amikor velünk párhuzamosan a nagyteremben a híres Aurora együttes játszott, és még ők is elismerték, hogy az este igazi királyai mi voltunk, hiszen a tömeg, a törzsközönségünk miattunk érkezett.
Az augusztusi fellépés a második lesz az MWS újraalakulása óta. 2019 decemberében debütáltak telt házzal és hatalmas sikerrel a rock klub színpadán. Azóta – ahogy mondják – beindultak, új számokat írtak, csak a vírus közbeszólt, és több koncertet is le kellett mondaniuk; remélik, hogy ezúttal nem jön közbe semmi. Mi is drukkolunk, és még sok fellépést kívánunk a következő 30 évre, a rock klubban és a nagyvilágban egyaránt.
ZulimA
(Kud-ARC 30 Fesztivál)
Fotók: Barcsik Géza és Kud-A.R.C. KIE
