1916. február 1-én hétfőn reggel 6 órakor történt a tragédia az óbudai hajóállomáson. Innen indult menetrendszerűen a gőzös a túlpartra, amely Pestre vitte Óbudáról és a környező falvakból, Szentendréről, Ürömről, Solymárról, Szentivánról, Vörösvárról, a bejáró dolgozókat, akik a pesti oldalon lévő gyárakban dolgoztak.
A gőzösre hivatalosan legfeljebb 240 ember fért el, de a jegykezelő több, mint 400 jegyet adott ki. A túlzsúfolt hajó ingadozni kezdett, az emberek között pánik tört ki, azt hitték, hogy el fognak süllyedni. A tömeg a hajó bal oldali korlátjához nyomta a többieket, ezáltal a korlát kitört és sokan a jeges Dunába estek.
A hajó személyzete megkezdte a mentést, de mivel még sötét volt, csak 10 embert sikerült kimenteni, a többit elvitte a Duna sodrása. Az áldozatok száma máig ismeretlen, csak akiket a hozzátartozók kerestek, azokról lehet tudni.
A solymári áldozatok név szerint:
Egy testvérpár: Folláth Róza 24 éves és Folláth Teréz 18 éves. Mindketten a Váci úti Csavargyárban dolgoztak. Fuchs Márton 48 éves nős, brikettgyári munkás.
Melcheritz Lőrinc 18 éves a Kaszab-féle csavargyárban dolgozott. A holttestek nem kerültek elő, ezért anyakönyvi bejegyzés nem található róluk.
A családok rövid története:
Folláth András (1852) Rudvig Mária (1852) házasságából 8 gyermek született, ebből Folláth Róza a 6. Folláth Teréz pedig a 8. volt. A szülőknek 6 gyermeket kellet eltemetniük, kettő élte túl a szüleit.
Fuchs Márton (1868) felesége Zimmer Anna (1873) házasságából 10 gyermek született, 8 gyermeket temettek el, kettő érte meg a felnőttkort.
Melcheritz Lőrinc a 9. gyermeke volt Melcheritz Jánosnak (1859) és Kopp Katalinnak (1860) a 12 gyermeke közül. A szülők 8 gyermeket temettek el, 4 alapított családot.
Elischné Draxler Erzsébet
Forrás: Pesti Napló, solymári anyakönyvek