Szerettünk volna mindent megtudni a szilváról, ezért meghívtuk dr. Szente Kálmán polgármestert, agrármérnököt és Miháldy Kinga dietetikust. – Hartmann Hellebrandt Hilda beszámolója a Sütőklub legutóbbi klubnapjáról.
A Svábházban működő Sütőklub összejövetelein a sütésen kívül górcső alá veszünk egy-egy gyümölcsöt, annak szervezetünkre gyakorolt hatásáról beszélünk, vagy befőzési-, tartósítási-, élelmiszer-biztonsági technikákról tájékozódunk. Ezekre az alkalmakra meghívunk egy-egy vendéget, aki szakmáját tekintve többet tud nekünk mondani, mint a Google. A legutóbbi klubnap témája a szilva volt. Szerettünk volna mindent megtudni erről a gyümölcsről, ezért meghívtuk dr. Szente Kálmán polgármestert, agrármérnököt és Miháldy Kinga dietetikust.
A XIX. század vége felé – a filoxéra pusztítása után – a solymári svábok csak földterületeik egyötödét telepítették újra szőlővel, a fennmaradó részekre gyümölcsfákat ültettek. A gyümölcstermesztés a családok megélhetésének egyik forrása lett. Igyekeztek sokféle gyümölcsöt termeszteni, hogy minden évszakban legyen a családnak bevétele. A gyümölcsöt a budapesti piacokra vitték eladásra. Tavasszal érett a korai cseresznye, majd azt követte a híres solymári gömbölyű, utána a földi eper, a meggy, a ribizli, a málna, a sárgabarack, az őszibarack, az egres, a körte, az alma, a szilva, a szőlő, a birsalma, a dió, a mandula, a naspolya, és végül késő ősszel a hecsedli érett meg – tudtuk meg a polgármestertől.
„Minden ház udvarán volt szilvafa: lédús, aprószenű, gömbölyű, kásás ízű, magvaváló sok-sok fajta. A szilvát elsősorban a piacra vitték, a rosszabb minőségűből lekvárt és pálinkát főztek. Magyarországon minden lakosra négy szilvafa jutott akkoriban, ma már csak kettő. Solymáron már kettő se! A gyümölcsfákkal tarkított udvarokat felváltotta az angol gyep, a tujasor és a fenyőfa. Kár” – vélekedett dr. Szente Kálmán.
A szilva jótékony hatásáról Miháldy Kinga dietetikus beszélt. – „A zamatos, húsos, lédús szilva kalóriaszegény, nem tartalmaz telített zsírokat, ám vitaminokban, ásványokban és más összetevőkben igen gazdag gyümölcs.” – A beszélgetés néhány szilvafajta megkóstolásával folytatódott.
A háziasszonyok szilvás süteményei között több tucat lepényfajtát ismerünk: van borított, borzas, gyors, francia és bajor szilvaslepény. Bonivártné Dauner Ági az alábbi lepényreceptet osztotta meg velünk.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 tojás
10 dkg kacsazsír
5 dkg cukor
15 g friss élesztő
3,5 dl tej
egy csipet só
40 dkg felezett szilva
ízlés szerint fahéj
barna kristálycukor a szilvára szórva
Elkészítése:
Az élesztőt egy pici langyos tejjel és egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk.
Hozzáadjuk a lisztet, a tojás sárgáját, a maradék tejet, a cukrot és a kacsazsírt, majd jól összegyúrjuk.
A tojás fehérjét kemény habbá verjük, és a tésztához adjuk.
Galuskaszerű, lágy tésztát kell kapnunk.
Letakarva, meleg helyen 40 percig kelesztjük.
A kelesztés után sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, lisztes kézzel elegyengetjük, nem kell nyújtani!
A tészta tetejére rátesszük a félbevágott szilvákat, és cukros fahéjjal megszórjuk.
Villanytűzhelyen alsó-felső sütéssel 200 fokon 40 percig sütjük.
Pirított dióval vagy mandulaforgáccsal díszítjük.
A következő alkalommal – október 11-én, csütörtökön, este 6 órától – a Rákóczi túrós történetével foglalkozunk. Hiszen talán nem mindenki tudja, hogy a sütemény névadója nem a fejedelem Rákóczi Ferenc, hanem Rákóczi János, a Dombóvár közelében fekvő Felsőleperden született cukrász és mesterszakács.
Hartmann Hellebrandt Hilda
apaczai.com