Nemrég különleges kérés érkezett partnerközségünkből, Wüstenrotból: 7 fiatalember, a „MUNERO” csapat tagjai kértek egy éjszakára szállást, illetve egy kis lehetőséget Solymár megismerésére. Természetesen igent mondtam, és nagy kíváncsisággal vártam érkezésüket, amely egy kisebb autóprobléma miatt szeptember 23. délután helyett estére sikeredett.
Végül 7 órára begördült udvaromba a 3, a nagykorúságot már bőven elért terepjáró, csurig megpakolva holmikkal. A kellemes solymári „szíverősítő”megoldotta az ismeretlenségből adódott kezdeti nehézségeket, és a finom vacsora mellett önkormányzatunk tagjaival együtt megtudtuk, hogy valójában kiket is sodort hozzánk a partnerkapcsolat.
A nevük a „MUNERO” a MUrr, NEckar és ROt folyó elnevezéséből ered, ugyanis ebből a régióból alakult egyesületük, köztük három wüstenroti csapattaggal. Valamennyiüket összeköti a régi rally járművek iránti szenvedély, a segítőszándék és a kalandvágy. Egy 5000 km-es túra során, 21 napon keresztül bejárják – elkerülve az autópályát, nem használva GPS-t – Dél-Kelet-Európa legszegényebb országait ( Románia, Bulgária, Szerbia, Montenegro), és megpróbálnak segíteni a maguk módján a rászorulóknak.
Az eddig gyűjtött adományok három projekt megvalósítását teszik lehetővé: Útjuk során minél több gyereknek szeretnének örömet szerezni, ezért az egyik célul azt tűzték ki, hogy kis, eldugott falvakban focizni hívják a gyerekeket, majd a labdákat nekik ajándékozzák. A bulgáriai Sredez község nyomorúságos cigánytelepén mozgókonyhát állítanak fel, és ételeket főznek a közösségnek. A harmadik pedig, hogy Tschubra (Bulgária) környékén, az ottani egyház segítségével iskolai felszerelést adományoznak a legszegényebb gyerekeknek. Hogy a támogatás biztosan jó helyre kerüljön, ők vásárolják meg a holmikat, és segítenek szétosztani.
Hitetlenkedve hallgattuk a komoly előkészületeket és terveket, magával ragadó volt a csapattagokból áradó lelkesedés az út megtétele és a jótett végrehajtása iránt. Mivel kisebb bonyodalom támadt az egyik járművel, a reggeli elindulást délután egyre kellett áthelyezni, így a nem tervezett szabadidő lehetőséget teremtett Solymár megismerésére. A Templom téren tett „történelmi séta” keretében megismerkedtek szülőfalunk rövid történelmével, nevezetességeivel. A hétfői szünnap ellenére Hartmann Hellebrandt Hilda fogadta a csapatot és bemutatta a Bauernhaus múltját és jelenét. Ezután képviselőtársunk, Schokátzné Tallér Mária tanítónő segítségével egy iskolai találkozás is létrejött a tanulókkal. Az alsó tagozat udvarára begördültek a különleges járművek, a bátrak és a kíváncsiak megnézhették azokat belülről is, sőt az alvórészt is kipróbálhatták. Nagy volt az öröm, mikor a fiúk focilabdákat kaptak osztályközösségük részére. A vendégek még a 2.a órájára is bepillanthattak, a gyerekek kis német dallal köszöntötték őket. A jutalom nem maradhatott el, a kis gumimacik sajnos hamar elfogytak. Az élménydús iskolai látogatás után megérkezett a jó hír, miszerint indulhat a csapat tovább. Óriási köszönet illeti a Cservenyi autójavító műhelyt, röpke 4 óra alatt beszerezte, beszerelte az eltört alkatrészeket, így biztosítva a továbbhaladást.
Így hát elérkezett a búcsúzás pillanata, minden a helyére került, és a MUNERO csapat megköszönve a szíves fogadtatást, tett egy könnyelmű ígéretet: ha az útjuk nem a tervezettnek megfelelően alakul, olyan jól érezték magukat nálunk, hogy szeretnének visszatérni Solymárra. Na, majd meglátjuk, de aki többet akar róluk megtudni, az elérheti őket a következő címen: http://www.ready2rallye.de/.
Feljegyezte: Marlokné Cservenyi Magdolna
a Solymári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke