A búcsú elsősorban egyházi ünnep, a templom védőszentjének ünnepe. A solymári római katolikus templomot 1785-ben szentelték fel Jézus anyja, Szűz Mária tiszteletére. A templom búcsúját így Mária neve napján, szeptember 12-én tartják a solymáriak. Idézzük fel ennek kapcsán a solymári kegytemplom történetét. Elischné Draxler Erzsébet írását olvashatják.
A solymári római katolikus templom története
1733-ban pestisjárvány dúlt az egész országban. A solymári Long Péter és családja megmenekült a halálból, ezért hálából egy festményt vásárolt egy budai festőtől, mely a Szűzanyát ábrázolja a gyermek Jézussal. Ennek a képnek egy képházat épített azon a helyen, ahol most a templomunk áll. Ez akkoriban erdős terület volt, a falu távolabb volt, a temető környékén.
Egyre több zarándok látogatta a helyet, mert híre ment, hogy csodás gyógyulások történtek a betegekkel. Az 1750-es évek feljegyzései szerint 44 faluból, hat megye területésről jöttek zarándokok, elképzelhető, milyen híre volt a kegyképnek.
Az épületet többször kellett bővíteni. 1777-ben az akkori földesúr, Majthényi Károly és felesége, Beleznay Anna elhatározták, hogy egy nagy templomot építtetnek a kegyképnek. 1782-ben elkezdődött az építkezés, az akkor még jobbágysorban élő lakosság vetette és égette a hozzávaló téglákat, végezte a kézi napszámokat és fuvarokat.
A templom első felszentelését 1785-ben Veroni Pál perbáli plébános végezte, ekkor még a tornya nem készült el, de már méltó helye lett benne a kegyképnek. A teljes befejezést Majthényi Károly (+1792) és felesége (+1794) már nem érhette meg. Az építkezést az új kegyúr, Marczibányi István és felesége, Majthényi Mária finanszírozta. A torony 1799-re készült el, a templom végleges felszentelését 1821-ben Vurum József székesfehérvári püspök végezte a Boldogságos Szűz Mária nevének tiszteletére.
A templom külső homlokzata copf stílusú, belső terét a barokk jellemzi, a bejárati ajtó felett a templomépítő házaspár márványba faragott családi címere látható.
A templom berendezéséből a főoltár, a gyertyatartók a szószék az óbudai Kiscelli templomból kerültek ide Majthényi Károly jóvoltából. Ezek barokk, részben rokokó stílusú művészi alkotások Bebó Károly szobrásztól.
A mellékoltár képe egyedi kivitelezésű, mészkőszerű stukkó alapra készült, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Készítője Köpp Farkas kismartoni származású művész (1738-1807).
A velencei csillár a Karátsonyi család budapesti palotájából került ide.
Az 1797-ben készült nagy oltárképet, mely 6 m magas és 2,5 m széles, Falkoner József Ferenc festette, aki régi budai festőcsalád sarja volt (1765-1808).
A nagyméretű szobrok és a stáció-domborművek vitéz Máriahegyi (Miereisz) János gipszszobrász budapesti műhelyéből 1922-ben kerültek a templomba.
A gyönyörű üvegablakok 1938-ban kerültek ide, Palka József üvegfestő mester budapesti műhelyéből, ezeket egy-egy solymári család finanszírozta.
1989-ben a Németországba kitelepített solymáriak adományából toronyórát kapott a templom.
A templom első orgonáját 1800 körül kaphatta, 1954-ben átépítették. A hangszer 2008-ban új játszóasztalt kapott és elektronikus átépítést végzett rajta Korb Gábor móri orgonaépítő.
A templom első festéséről annyit tudunk, hogy csak a szentély volt díszítőfestéssel kifestve. 1903-ban festették az egész templombelsőt, és ekkor került a templomba az öt nagy táblakép, amit a solymáron lakó festőművész, Nieger Károly festett.
1933-ban, a kegykép 200 éves jubileuma alkalmából az egész templomot felújították, a festést a nagyhírű Lohr Ferenc készítette. 1964-ben újrafestették a templomot, a művész ekkor Bicskei Karle János volt.
2000-ben kezdődött egy nagy felújítás, első lépésként megoldották a templom szigetelését, fűtését, villanyszerelését, kijavították a kőpadlót. Ezután kezdődött a templom kifestése, ezt Velledits Lajos végezte a munkatársaival, akik között ott volt a falubeli Elisch János díszítőfestő és aranyozó fiával, Elisch Richárddal. Ők a későbbiekben is nagyon sok munkát végeztek a templomban, mint: szobrok restaurálása, képkeretek aranyozása, padok festése, stációképek felújítása, az új szembemiséző oltár festése, aranyozása stb.
A búcsúhoz két alkalommal kapcsolódott ünnepélyes harangszentelés. Az egyik harangot 1936. szeptember 13-án Taller József és felesége, Halupka Júlia, a másikat pedig 1990. szeptember 9-én Dér (Dauner) Tamás és felesége, Ringler Mária ajándékozták a solymári templomnak.
Elischné Draxler Erzsébet
A képek a szerző archívumából valók