„Hadd lássam a székely hegyek
bükkös, fenyős kéklő ormát,
ahonnan már, amint hittem,
csak egy lépés a mennyország.”
A nemrég elhunyt Kányádi Sándor fogalmazott így egyik versében, s aki járt már Erdélyben, azon belül is a Székelyföldön, az érti, mire gondolhatott. Ezt tapasztalhatta meg most a solymári Cédrus Táncegyüttes is, hiszen óriási megtiszteltetés érte: meghívást kapott a július 7-i, Hargita megyei Ezer Székely Leány Napjára.
A székely népviselet, néptánc és népzene évente megrendezett találkozóját a csíksomlyói nyeregben tartják, célja pedig a székelység összetartozásának erősítése. Remélhetőleg sokan tudják, hogy a mai romániai helyzetben ezen hagyományok őrzése jelenti az erdélyi magyarság fennmaradásának alapját. Hatalmas dolog tehát, hogy ehhez a misszióhoz némileg a Cédrus Táncegyüttes is hozzájárulhatott Solymár testvértelepülése, Csíkpálfalva, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes meghívására, a Bethlen Gábor Alap, az Alapítvány a Közjóért, illetve Solymár Nagyközség Önkormányzatának jóvoltából.
Kirándulásunk július 4-én, szerdán indult, hiszen csíkpálfalvai szállásunkat egynapos buszúttal értük el, a Csíki-havasok ugyanis Pest megyétől több mint 600 kilométerre találhatóak. A megérkezésünk utáni napon meghívóinkkal próbáltunk, hiszen az Ezer Székely Leány Napján nemcsak nézőként, hanem a műsorban táncosként is részt vehettünk. Július 6-án a Csíkpálfalva melletti Csíkcsomortánba látogattunk, ahol megemlékezést tartottak a pozsonyi csata 1100. évfordulóján, a Kárpátok Őre szobornál, amelynek 5 évvel ezelőtti avatásán szintén közreműködött a Cédrus Táncegyüttes. Később Csíkszeredában, a Székely Népviselet Napján harangoztuk be a másnapi rendezvényt. Ahogy a város főterén táncoltunk, a már említett Kányádi Sándor másik verse juthatott eszünkbe: „…egy pár lány, két pár lány / fekete-piros / táncot jár.”
Szombaton reggel szekerekkel indultunk újra Csíkszeredába, az Ezer Székely Leány Napjának hivatalos megnyitójára, majd onnan – visszaszállva a szekerekre – együtt vonultunk több ezren a csíksomlyói nyeregbe, ahol egész nap hagyományőrző műsor és kirakodóvásár várta az érdeklődőket. Itt előbb a csíkcsomortáni Magyarok Nagyasszonya tánccsoporttal, illetve csíkpálfalvai és csíkdelnei fiatalokkal léptünk fel, majd – a fesztivál zárásaként – a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel táncolhattunk el egy részletet az Örökség című műsorukból, amelyet a Cédrus Táncegyüttes művészeti vezetője, Varga Zoltán koreografált.
Az Ezer Székely Leány Napjának végén egy közös csoportkép is készült a csaknem háromezer, székely népviseletbe öltözött kislányról, nagylányról, asszonyról, illetve kísérőikről, s úgy érezhettük, a székelységnek van jövője, ha igaz, ami a Hargita Együttes honlapján is olvasható: „Egy nép ereje asszonyaiban látható, jövőjét leányaiban lehet megmérni.”
Bár a rendezvény csupán egynapos, a mi utazásunk nem ért véget szombat este. Másnap ugyanis ellátogattunk Gyimesbe, az ezeréves határhoz, ahol láthattuk, ami megmaradt a régi Rákóczi-várból. A romok ebben az esetben sajnos csupán pár követ jelentenek. Innen mentünk tovább Kostelekre, ahol a Fölszállott a páva egy korábbi közönségdíjasa, Vaszi Levente fogadott minket, s mesélt az egyik legelzártabb gyimesi településről – ahol a hivatalos román források ellenére csak magyarok laknak –, illetve bemutatta munkájukat: a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programnak köszönhetően a kosteleki fiatalok ma már tanulnak magyarul írni és olvasni. Elbúcsúzva Gyimestől még aznap este Lázárfalvára, az András Alapítvány Rendezvénybirtokára utaztunk, ahol a következő három napban laktunk.
Hétfőtől kezdve a kirándulások száma némileg csökkent, de helyüket átvette a tánctanulás, a Cédrus-táborok ugyanis a kikapcsolódás mellett új ismeretek szerzéséről is szólnak. Ebben a Hargita Együttes táncosai voltak segítségünkre, akiktől – természetesen – felcsíki és gyimesi táncokat tanultunk. Emellett megnéztük Lázárfalván a Nyírfürdő nevű mofettát és gyógyfürdőt, amelyben – a körülbelül 15 fokos víz ellenére – a bátrabbak megmerítkeztek, de ellátogattunk a Csíkszentsimonban található Csíki Sör Manufaktúrába is. Csütörtökön, hazafelé kipróbáltuk még a parajdi sófürdőt, valamint megálltunk a Király-hágón, hogy Erdély kapujából egy utolsó pillantást vessünk „a székely hegyek bükkös, fenyős kéklő ormára”.
Talán az egész Cédrus Táncegyüttes nevében mondhatom, hogy feltöltődve, de az elválás szomorúságával jöttünk haza Székelyföldről, ugyanakkor reméljük, hogy sikerül eleget tennünk az Ezer Székely Leány Napja jelmondatának: „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk.”
Varga Flóra, Cédrus Táncegyüttes