Pénteken kísérték utolsó útjára Vígh Bélát a solymári temetőben. Dr. Szente Kálmán és Varga Ferenc tűzoltó-dandártábornok búcsúztatta az elhunytat.
A dandártábornok így búcsúzott egykori bajtársától:
„Tisztelt gyászoló család, barátok, tűzoltó bajtársak!
Ha a család elveszíti egy tagját, meggyászolja, és illőn megőrzi emlékezetében. Ugyanígy érzünk és teszünk mi tűzoltók, amikor eltávozik egy társunk, akivel évek, évtizedek közös munkája, az együtt töltött szolgálatok emléke kapcsol össze visszavonhatatlanul.
Mély megrendüléssel tisztelgünk Vígh Béla önkéntes tűzoltó bajtársunk, a Solymári Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület egykori elnöke, tiszteletbeli elnöke hamvai előtt. Olyan embertől veszünk ma végső búcsút, akinek élete összeforrt a közösség szolgálatával, a tűzoltói hivatással, a veszélybe került embertársai segítésével, anyagi javaik mentésével.
A helyi közösségért, a település közbiztonságáért érzett felelősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1993-ban, solymári lakossá válva rögtön megkezdte a polgárőrség megszervezését, és annak alapítója volt. Felismerte az összefogásban rejlő lehetőségeket, ezért kezdeményezője lett előbb a Pilisi Medence polgárőr szövetségnek, 1997-ben pedig alapítója a Pest Megyei Polgárőr Szövetségnek.
1998-tól elkezdte újjászervezni a solymári önkéntes tűzoltóságot is. Egy évvel később már az általa szerzett gépjárműfecskendővel vonultak Solymár és Pilisszentiván területére.
Igazi úttörő volt! Ezt igazolja, hogy 2000-ben, az országban másodikként bejegyeztette a Solymári Polgárőr és Tűzoltó Egyesületet, felismerve azt, hogy a helyi közösségért tenne akarók egyesítése növeli a hatékonyságot és eredményességet egyaránt.
A lépés akkoriban megosztotta a polgárőr és az önkéntes tűzoltó társadalmat, de az idő őt igazolta, mára ez országos mintává vált.
A Solymári Önkéntes Tűzoltó Egyesület a vezetésével látványosan fejlődött, a térség meghatározó szereplőjévé vált. Szakmatörténeti jelentőségű volt a Fővárosi Tűzoltóparancsnoksággal 2004. decemberében megkötött együttműködési megállapodás, melynek révén az együttműködés új dimenziója jöhetett létre. Az ezt követő 10 év töretlen szakmai fejlődése tette lehetővé, hogy a Solymár ÖTE az országban az elsők között kapta meg a jogosultságot az önálló beavatkozásra, amivel a fővárosi hivatásos tűzoltók munkáját az addigiaknál is nagyobb mértékben segíti, napjainkban is.
Vígh Béla elnökként kiválóan menedzselte az egyesületet. Jó kapcsolatot ápolt a helyi önkormányzattal, gazdálkodó szervezetekkel, a szomszédos tűzoltó egyesületekkel, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnoksággal és a szakmai szövetségekkel egyaránt. Külföldi tűzoltóságokkal kialakított jó viszonya révén az évek során több tűzoltó gépjármű is készenlétbe állhatott Solymár védelmére.
Régi felismerés, hogy egy önkéntes közösség csak akkor működik eredményesen és hosszú távon, ha meghatározó személyiség vezeti. Vígh Béla kezdettől motorja volt a solymári polgárőr és tűzoltó csapatnak. Jó szervezőkészsége, kapcsolatépítő képessége végtelen szerénységgel párosult. Önkéntes elkötelezettségét, tűzoltó hivatástudatát, szorgalmát, áldozatvállalását és szakmai alázatát mindannyian tiszteltük. Személyes példát mutatott, az egyesületet ugyanúgy vezetette, mint a baj órájában a kék lámpa alatt vonuló tűzoltó gépjárművet.
Egészségének megrendülést türelemmel viselte. Szabadkozott miatta, pedig mindannyiunkból elismerést váltott ki, hogy lelkesedését, tenni akarását ez sem törte meg. 2011-ben vonult vissza az aktív szolgálatból, tiszteletbeli elnöki pozícióját az egyesület tagsága közfelkiáltással szavazta meg. Az elmúlt években elégedettséggel töltötte el, hogy utódai keze alatt életműve tovább fejlődik, az általa lerakott alapokon.
Bajtársunk életútja immáron véget ért, végleg eltávozott körünkből, de nem hagyott bennünket örökség nélkül. Örökségül hagyta ránk –utódokra – mindazt, ami szép, jó és nemes volt benne, a példát, hogy hogyan kell emberi módon élni és dolgozni, a köz-, a társadalom javára cselekedni. Örökségül hagyta ránk a tűzoltó hivatás iránti ragaszkodást, a helyi közösség és tűzvédelem ügye iránti elkötelezettség példáját.
S mi, a mai tűzoltók emlékezni fogunk rá. Jómagam és minden tűzoltó bajtársam megrendülve gyászoljuk Vígh Béla tűzoltó bajtársunkat.
Elnök Úr! Béla bácsi! Nyugodj békében!”
