A solymári Golgota Alapítvány táblát avat a Rókus utcai Fatimai Kápolnánál május 13-án, 12 órakor szentmise keretében, amelyet Kiss Csaba plébános atya celebrál. Az alapítvány a fatimai jelenések 100. évfordulójára emlékezik.
A tábla szövege:
„1917. május 13 és október 13-a között, a portugáliai Fatima község közelében, három pásztor gyermeknek hat alkalommal jelent meg a Szűzanya.
Az első jelenés 1917. május 13-án történt. Néhány lépésnyire tőlük egy kis tölgyfa fölött csodálatos ragyogásban gyönyörű nőalak lebegett. Az ijedt gyermekek kérdésére, hogy ki Ő, és mit kíván tőlük, azt válaszolta, “…azért jöttem, hogy megkérjelek benneteket, legyetek itt minden hónap 13-án hatszor egymás után ugyanebben az órában egészen októberig. Októberben majd megmondom, hogy ki vagyok, és mit kívánok tőletek….” Ezután egy imát tanított nekik, melyet ettől kezdve a gyerekek minden nap elimádkoztak. A jelenés híre elterjedt az egész vidéken, de senki sem adott hitelt a három gyermek állításának.
A második jelenés alkalmával (június 13.-án) Luciára, a legidősebb látnokra, bízott egy „titkot”, de annak tartalmát a gyermekek akkor még nem árulták el. A titoktartás alól Lucia 1927-ben kapott felmentést. A titok tartalma:
„…Jézus meg akarja alapítani szeplőtelen Szívem tiszteletét a világban. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem, hogy üdvözül. Az ilyen lelkek előnyben részesülnek Istennél, mint virágok, amelyeket trónja elé helyezek….”
A harmadik jelenésre (július 13-án), már több mint háromezer ember kísérte ki a gyerekeket. Ekkor hozta a látnokok tudomására a második „titkot”, azzal a kifejezett utasítással, hogy az ő engedélye nélkül senkinek sem mondhatják el. Lucia huszonöt évig hallgatott és csak –az engedély feloldása után- 1941-ben tárta fel a titkot.
„…A titok három különböző, de szorosan összefüggő dologból áll. Ezek közül kettőt mondhatok el most, a harmadik pillanatnyilag még titok marad….”
A második titok első részében a gyermekek előtt egy pillanatra feltárult a pokol. Megtapasztalták illetve látták annak minden borzalmát.
A második részében jelezte a látomás, hogy az I. világháború már a végéhez közeledik, azonban nem telik bele sok idő és újabb, még szörnyűbb háború közeledik, mely a következő pápa (sic: XI.Pius ) uralma alatt veszi kezdetét. Ha a világot felajánlják szeplőtelen Szívének, és a szombati engesztelő szentáldozást bevezetik, akkor Oroszország megtér, és béke lesz.
„…Ha nem teljesítik, akkor hitellenes propaganda terjeszti majd a világban tévtanait…háborút s egyházüldözést idéz elő. Sok jó embert fognak megkínozni…a Szentatyának is sokat kell szenvednie…több nemzetet megsemmisítenek…”
„…Végül mégis szeplőtelen Szívem diadalmaskodik … Egy nagy ország megtér és hosszú békekorszak köszönt a világra. Portugália pedig megőrzi hitét….”
A titok harmadik részét, és a harmadik titok egy részét II. János Pál pápa hozta nyilvánosságra, 1981.06.07-én, a vele szemben elkövetett merénylet után. Ez a titok a pápa elleni merényletről, és „…egy hatalmas katasztrófáról szól, mely még előttünk áll…”. Következménye az lett, hogy II. János Pál pápa felajánlotta a világot Mária Szeplőtelen Szívének. Ezen a felajánláson a merénylet miatt nem lehetett jelen, beszédét hangfelvételről mondta el. Ezt a felajánlást 1982.05.13-án fatimai látogatása során megismételte. Majd 1984.03.25-én a felajánlást nagyszámú püspök társával együtt harmadszor is elvégezte.
A negyedik jelenésre (1917.08.13-án) mintegy 15 ezer ember várakozott, de a három látnok nem jelent meg a tölgyfa tövében. Mint később kiderült, azért, mert letartóztatták őket, de a fenyegetőzések ellenére titkukat nem árulták el. Másnap kiengedték őket. Néhány nappal később (08.19-én) megjelent nekik az úrnő, figyelmeztette őket az ima, elsősorban a rózsafűzér imádkozásának a fontosságára. “…Imádkozzatok, imádkozzatok és hozzatok sok áldozatot a bűnösökért. Be sokan jutnak a pokolba, mert senki sem hoz áldozatot, senki sem imádkozik értük…”
Az ötödik jelenésen (1917.09.13) mintegy 20 ezer ember volt jelen. Ismét hangsúlyozta az ima és a rózsa-fűzér fontosságát, hogy kiesdjék a háború végét. Jelezte, hogy az októberi lesz az utolsó jelenés a sorban, valamint jóváhagyta a Szűzanya, hogy a jelenés helyén kápolna épüljön. A körülállók természetesen nem látták a jelenést, de érzékelték, hogy „…A nap elhomályosodásán kívül, mely annyira észrevehető volt, hogy a Holdat és a csillagokat is látni lehetett és a fénylő gömbön kívül más jelek is kísérték a Szűzanya és a gyermekek titokzatos párbeszédét. A levegő sárgásan elszíneződött és fehér felhő burkolta a tölgyfát és a kis látnokokat. Az égből különös kis fehér pelyhek hullottak, majd a föld fölött néhány méternyire szétoszlottak….”
A hatodik jelenés (1917.10.13) alkalmával több, mint 60 ezer ember volt jelen. „….Pontosan délben megjelent a fényalak. A körülállók ismét csak egy fehér felhőt láttak, a kis csoport körül…”
Lucia kérdésre, hogy „Ki vagy és mit kívánsz tőlem?” a jelenés azt válaszolta, „…hogy ő Rózsafüzér Királynője s az a kívánsága, hogy ezen a helyen kápolnát építsenek tiszteletére….”, valamint „…Ne bántsák meg többé az Urat, akit úgyis annyiszor megbántottak már!…” Ez volt a Szentszűz utolsó szava a fatimai üzenet lényege. Azután széttárta kezét, melyből fény sugárzott és ujjával a Napra mutatott.
A napcsoda
„…Az eső hirtelen elállt, a felhők szétszakadtak s a napkorong láthatóvá vált. De nem aranyos színben tündökölt, hanem ezüstösen csillogott, mint a Hold. Majd rettenetes sebességgel forogni kezdett saját tengelye körül. Olyan volt, mint egy tüzes kerék. Sárga, zöld, vörös, kék és ibolyaszínű sugárkévéket vetett maga köré. Egy pillanatra megállt, majd újból forogni kezdett. Ismét megállt és megint, harmadszor is forogni kezdett s még csodásabban szórta a tündöklő színeket. A tömeg mozdulatlanul, elragadtatva bámult. Hirtelen mindenki úgy látta, mintha a Nap leszakadna a mennyboltról, s feléjük zuhanna….”
„…És mindnyájan térdre borultak a sárban és hangosan mondták a bűnbánat imáját…. Kb. 60.000 ember látta, közöttük hívők és hitetlenek, egyszerű parasztok és művelt városiak, tudósok, újságírók. És minden előkészítés nélkül szakadt rájuk a csoda, csak egy kislány kiáltására lettek figyelmesek: ,,Nézzétek a Napot!” …. Miért volt szükség ezekre a csodákra? Nyilván azért, hogy bizonyítsák a jelenések valódiságát és hangsúlyozzák a mennyei üzenet rendkívüli jelentőségét, melynek átadója maga az irgalmasság Anyja volt. Legyen neki hála és dicséret! Az ötödik megjelenés alkalmával a Szűzanya megígérte a gyermekeknek, hogy októberben Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. És most, amikor felemelkedett a Nap felé, a gyermekek a Nap mellett hirtelen megpillantották a Szent Családot. Jobb felől a Szentszűz állt fehér ruhában, égszínkék köpenyben, arca ragyogóbb mint a Nap, bal felől Szent József a Kisded Jézussal, aki egy-két évesnek látszott. A Szent Család megáldotta a világot a kereszt jelével….”
„…1917 óta a Szűzanya nem jelent meg többé a Fatimában, de ekkor kezdődtek meg a rendszeres zarándoklatok minden hó 13-án, főként május és október között. … A jelenések helyén először emlékívet állítottak, majd kicsiny kápolnát emeltek, végül pedig hatalmas szentélyt építettek. …. Az ellenfél természetesen nem nyugodott bele oly könnyen az eseményekbe. Minden erejével küzdött az ájtatosság elterjedése ellen. Az egyházi hatóság vizsgálata 1917—19-ig, majd 1922 májusától 1930 áprilisáig tartott. Végül hivatalosan elismerték a fatimai jelenések hitelességét, s megengedték a fatimai Szűz tiszteletének terjesztését….. Az egyházi jóváhagyást 100.000 ember jelenlétében olvasták fel, éppen tizenhárom évvel az utolsó jelenés után. …A lisszaboni bíboros pátriárka vezetésével és 300.000 zarándok részvételével, akik ezekben a napokban Portugália minden részéből sereglettek Fatimába. …A spanyol polgárháború idején a portugál egyház újból zarándoklatot szervezett Fatimába, hogy a fatimai Szűz segítségével megmentsék hazájukat a veszedelemtől. És Portugália ismét megmenekült…”
Imádkozzunk, hogy a harmadik titokban jelzett katasztrófa ne következzen be!
(A dőltbetűs részek idézetek, illetve kivonatok Lucia leírásából.)
