Steixner Istvánban – bemutatkozó sorait olvasva – egy reneszánsz polihisztort ismerhetünk meg. Egy olyan embert, aki egyrészt a különböző iskolákban és tanfolyamokon elsajátított rengetegféle kézműves-mesterség tudásának és gyakorlásának köszönhetően ért el sikereket, másrészt pedig a management építés területén is folyamatosan tökéletesíti ismereteit, hogy minél igényesebben és professzionálisabban építse fel vállalkozását.
Fiatal kora ellenére már régóta oktatja is a mesterséget, díjak és kiállítások sora kíséri útját. Az Abai Magisztrátus tagja, és ugyanott egyik elindítója a Hagyományok Forrása rendezvénysorozatnak.
Elmondása szerint, már 10 évesen kezdett ismerkedni a bőrművességgel és a tűzzománccal egy művészeti alapiskolában. Bár abban az időben a képzőművészet mellett a zenében, rajzban és a színjátszásban is kipróbálta magát, úgy tűnik, hogy az egyenes út a bőrmívességhez vezetett. „Kezdetben, csupán azt éreztem, ezen a vonalon kell elindulnom” – avatott be minket a részletekbe István. „Fel sem merült más a hagyományőrzésen kívül, ami valljuk be, rendkívül szerteágazó. A későbbiekben csak megerősödött bennem, hogy az út jó, aztán szépen lassan formálódtak a célok is.”
A Kisképző bőrműves szakán eltöltött időre, tanáraira, barátaira hálásan gondol vissza, de azt a bizonyos szikra, ami végérvényesen ezen a pályán marasztalta csak később, Dunaújvárosban pattant ki. „Olyan emberektől tanulhattam, akikre gyerekkorom óta felnézhettem és hatalmas élmény, hogy mostanra kollégáim és igaz barátaim lettek. Szerintem, ’hagyományőrzővé’, alkotóvá belülről kell válni, és mindehhez fel kell nőni, mégpedig sok áldozat árán. Én olyan úton indultam – a magam útján –, ami valóban nehezebb, de annál izgalmasabb. Mondhatnám úgy is: nem kell feltétlenül diploma, elég 11 szakma, közel egy tucat tanfolyam és folyamatos önképzés” – vallja.
Munkái egyik része, egy az egyben szkíta, ősmagyar motívumokat használ fel. István itt kamatoztatja magas szintű mesterségbeli tudását, szinte azsúrozott csipkévé alakul keze alatt a bőr. A legapróbb részleteket is gondosan megtervezi, és nem kell mással elvégeztetnie egy fémcsat, veret, vagy csontkiegészítő megmunkálását, ezeket is maga készíti.
A másik vonal, ami az urbánus közönséget célozza, a hagyományos ötvözete valami maival. Például a merész színű bőr-alátétekkel kombinált, vagy bélyegszerűen használt ornamentika egy teljesen letisztult formájú férfi aktatáskán.
Ezekre kollekciókra figyelt fel egy híres külföldi divatcég is, de a részletekre vonatkozó kérdésünkre kitérő választ kaptunk. „Erről még nem árulnék el semmit, de az biztos, hogy kivételes nap volt, amikor a divatcég tulajdonosa személyesen látogatott meg a műhelyemben” – mondta a bőrmíves mester.
Steixner István bőrmíves, „Kézzel, Szívvel, Lélekkel” című kiállítása február 11-én, szombaton 19 órakor nyílik az Apáczai Csere János Művelődési Házban. A tárlat február 22-ig látogatható majd.