Kevesen tudják, hogy a Duna-deltában van egy sziget, ahol leprások élnek nehéz körülmények között, sok mindenben hiányt szenvedve. Jablonkay Mária, a helytörténeti gyűjtemény vezetője egy optikussal folytatott beszélgetése alkalmával kapta az ötletet, hogy miként lehetne szemüvegekkel segíteni a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embereken.
Ha le tudunk mondani régi, már nem használt szemüvegeinkről, mert már nem jó a lencse dioptriája, vagy új keret tetszett meg, ne dobjuk el a régit! Gyűjtsük össze a család régi szemüvegeit. Jablonkay Mária megszervezte a solymári szemüvegek gyűjtését. A puha anyagba, papírszalvétába csomagolt okulárékat a könyvtárban – Balogh Istvánnénál – vagy a Templom téri buszmegállónál lévő fodrászüzletben – Horváthné Györgyinél – lehet leadni, illetve természetesen a helytörténeti gyűjteményben, az ötletgazdánál.
A szemüvegeket a Máltai Szeretetszolgálat eljuttatja a rászorulóknak, átcsiszolják az üvegeket és újra hasznosulnak a leprások számára. Jablonkay Mária a szemüvegeket személyesen juttatja el a szeretetszolgálathoz.