Hajlamosak vagyunk szimpla hétköznapi rosszkedvünkre úgy tekinteni, mint ami ellen nem tehetünk semmit, van és kész. Mindenki fogadja el, hogy most undok, morcos hangulatban vagyunk – mi is szenvedünk tőle, más is, majd elmúlik, addig meg bírjuk ki valahogy… Igen, így is lehet, egyszer tényleg elmúlik. De mi lenne, ha tennénk is valamit?
Rosszkedv-jókedv párbaj
A pozitív és a negatív hangulatért felelős agyi rendszerek úgy kapcsolódnak össze, hogy az örömteli érzés akadályozza a rosszat, és fordítva. Hazaérve elég egy szokásosnál magasabb összegű villanyszámlát tartalmazó levél a postaládánkban, és máris semmissé teheti az egész napi sikeres munkánk felett érzett örömet. Ugyanakkor egy aprócska öröm is elűzheti a rosszkedvet: akit lepett már meg a gyereke egy kedves rajzzal egy vacak napon, amikor minden balul sült el, az tudja miről beszélek. Az agyban az emocionális kapcsolódások így működnek: a pozitív érzéseket kiolthatják a negatív érzetek és fordítva. Billenékeny egyensúly, de némi tudatos játékterünk is van. Használjuk hát! Hogyan?
Kettős támadás
Leginkább olyan helyzetekkel tudunk mit kezdeni, amelyek többé kevésbé kiszámíthatóak, ismétlődnek, rendszeresen előfordulnak. A sorbaállás és várakozás egy hivatalban, a tömött buszra való felpréselődés, az esős idő okozta pocsék hangulat… ezek mind olyan élethelyzetek, amelyekben rendszeresen részt kell vennünk, ha akarjuk, ha nem, megtörténik. Viszont lehet úgy csinálni, hogy kevesebb stresszt, bosszúságot, ingerültséget, rosszkedvet érezzünk, amikor benne vagyunk egy ilyen helyzetben, ami utána akár az egész napra is rányomhatja a bélyegét egy negatív hullámként, amiből nehéz kikecmeregni. A megoldás: próbáljuk meg a negatív érzéseket tompítani és ezzel egy időben pozitívokat életre hívni.
Gyorssegély a dugóban ülve
Vegyünk egy nagyon köznapi példát: ha rendszeresen úgy érünk be reggelente a munkahelyünkre, hogy dugóban kell állnunk, emiatt tehetetlennek érezzük magunkat, bosszankodunk és mérgelődünk – és ez hetente többször előfordul, akkor itt az ideje tudatosan új, negatív érzéseket tompító szokásokat kialakítani! Például azzal, hogy hangoskönyvet vagy nyelvleckéket vagy külön erre a célra felvett új zenéket tartalmazó válogatást hallgatunk az autóban (semmiképpen se rádiót, mert a hírek hallatán csak növekszik a rossz érzésünk). Így hasznosnak, értelmesnek, érdekesnek, kikapcsolónak érezhetjük azokat az értékes 15-20-30 perceket, amit az idegőrlő araszolással töltünk. Emellett pedig megpróbálhatunk pozitív érzéseket is életre hívni: a legegyszerűbb azzal, ha egy hamarosan ránk váró kellemes dologra gondolunk. Például arra, hogy a munkahelyünkre beérve iszunk egy jó kávét, vagy arra, hogy este moziba megyünk a kedvesünkkel.
EGY ÖRÖMTELI ESEMÉNY REMÉNYÉBEN, ARRA KÉSZÜLVE AZ AGYUNK OLYAN VIVŐANYAGOKAT BOCSÁT KI, AMELYEK ÖRÖMRE KÉSZTETNEK. AZ ÖRÖMTELI VÁRAKOZÁS ÍGY HATÉKONYAN SEMLEGESÍTHETI A MÉRGELŐDÉST.
Érdemes elgondolkozni azon, milyen hasonló lehangoló, bosszús érzéseket okozó helyzetekben kell akaratunk ellenére is rendszeresen részt vennünk, és tudatosan keresni a kettős gyógyírt: a negatív érzéseket tompítani egy választott tevékenységgel (olvasás, beszélgetés, tanulás), a pozitívakat pedig előhívni egy előttünk álló kellemes helyzetre való gondolással, lelki készüléssel.
Ur Anita, coach
lelkizona.blog.hu
