Az ’56-os forradalom és szabadságharc ünnepe

1442
Dr. Szente Kálmán polgármester (Fotó: Klementina Press)

Pénteken tartották az 1956-os forradalom és szabadságharc hivatalos solymári ünnepségét, melyen a beköszöntő után Dr. Szente Kálmán polgármester mondott beszédet. Az eseményen Csenger-Zalán Zsolt, Solymár országgyűlési képviselője is megjelent.

Az ünnepi megemlékezés első fellépőjeként a Cédrus táncegyüttes lépett színpadra. Koreográfiájuk címe: Márciusban újrakezdjük (MUK) volt. A Forradalmaink emlékére alcímet viselő produkciót Kelemen László és Varga Zoltán koreográfusok állították színpadra. A polgármester beszédét követően Roth József  az iskola 8. osztályos tanulójának szavalatával folytatódott a program, aki Buda Ferenc: Rend című versét adja elő. (Felkészítő tanára: Daragics Éva volt.) Ezután ismét a Cédrus táncegyüttes következett. A táncosok egy különleges koreográfiát adtak elő, amely József Attila: Tiszta szívvel című versére készült. (Színpadra alkalmazta: Orszáczky Miklós és Kelemen László. Koreográfia: Varga Zoltán.)  Kányádi Sándor versét ezt követően Lukács Dóra az iskola 8. osztályos tanulója adta elő. (Felkészítő tanár ugyancsak Daragics Éva volt.) Majd Nagy Feró lépett színpadra. A műsort Ordódy György képviselő szerkesztette.

dsc_0110
A Cédrus Táncegyüttes (Fotók: Klementina Press)

dsc_0079 dsc_0107

Az ünnepség bevezető gondolatait Balogh Istvánné tolmácsolta:

Tisztelt ünneplő közönség, kedves solymáriak!

Nemzetünk kegyelettudatában kiemelkedő helyet foglal el az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyre itt és most megindultan és büszkén emlékezünk. Hatvan évvel ezelőtt történt a magyar csoda, amikor egy szabadságszerető nép nemet mondott a zsarnokságra, a külföldi megszállásra, a belső árulásra, a nemzetidegen, honi földben gyökértelen és hamis eszményekre, és megkísérelte visszaszerezni az önmaga és nemzete feletti szuverenitás elidegeníthetetlen jogait. Hatvan évvel ezelőtt gigászi küzdelem zajlott az arénában Dávid és Góliát között, miközben a világ kormányai cinkos némaságban, jobb esetben tétlen együttérzéssel sunyítottak, de a világ népei nyíltan és tiszta szívből Dávidért szorítottak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentősége messze túlnőtt Magyarország határain, bátorságunkat messze földön is csodálták, végzetünket őszintén megsiratták.
Nekünk magyaroknak és a világ szabadságszerető népeinek 1956 egy olyan irányjelző világítótorony, amelynek öröktüzét a hősök, a mártírok és az áldozatok emléke táplálja, megmutatva az utat a szabadabb lélegzetvétel, a szebb jövő, egy igazságosabb társadalom felé, egy olyan birodalomba kalauzol bennünket, ahol nincs helye a zsarnokságnak, a kizsákmányolásnak, az elnyomásnak, a félelemnek, ahol mindenki szuverén módon, büszkén munkálkodhat saját és nemzete sorsának jobbításán. Gloria victis! Dicsőség a legyőzötteknek, mert ők örökké élni fognak a szívünkben és az utódaink szívében, és a szívünk, a szabad emberek szíve legyőzhetetlen.

(Fotó: Klementina Press)
Lukács Dóra (Fotó: Klementina Press)
(Fotó: Klementina Press)
Nagy Feró(Fotó: Klementina Press)