Az utóbbi évtizedekben, különösen az 1990-es évektől kezdve, az elhízás előfordulása növekvő tendenciát mutat világszerte, nemcsak a fejlett ipari, hanem a fejlődő országokban is. Magyarországon – egy iskolás gyermekek körében végzett reprezentatív vizsgálat szerint a gyerekek 18,8% túlsúlyos és 6,9% elhízott!
A 7-14 éves fiúk 43,5%-a, a lányoknak több mint a fele (51,5%) volt elégedetlen a saját testtömegével a felmérés szerint. Kortól függetlenül a fiúk 29,5%-a és a lányok 42,5%-a szeretett volna soványabb lenni és ezért minden ötödik fiú és minden harmadik lány legalább egyszer fogyókúrázott már 7 és 14 éves kora között!
Ok és következmények
Egyre több vizsgálat keresi a gyermek és serdülőkori elhízás okait: a mozgásszegény életmód, az egészségtelen és kalóriadús ételek és a rendszertelen étkezés szerepel dobogós helyen! Bár néhány tanulmányban említik a családi mintát, és a szülői felelősséget, olyan átfogó vizsgálat még nem készült, amely a gyerekek személyiségét, érzelmi stabilitását, vagy megküzdési stratégiáit vizsgálta volna.
A gyermekkori elhízás első és legfontosabb következménye, hogy hajlamosít a felnőttkori elhízásra! A kövér gyerekekben gyakrabban fordul elő 2-es típusú diabetes mellitus és insulinrezisztencia, mely komplikációk az elmúlt években – az elhízás gyakoriságának növekedésével – egyértelműen szaporodtak. Ahogyan a gyermekkori elhízás okai közt is feltételezhetjük a pszichés tényezők szerepét, úgy a következmények között is számolnunk kell velük: önértékelési problémák, szorongás, szociális izoláció és testképzavar kísérheti a gyermek, kamaszkori túlsúlyt.
„Majd kinövi!”
Ahogyan egy csecsemőnél a kerekded formák vonzóak, sok szülő számára néhány év elteltével is elfogadható, sőt szimpatikus egy duci kisgyermek. Ennek megfelelően – mivel nem tekintik problémának – nem is történik semmilyen szülői beavatkozás a változás érdekében. A helyzet azonban az, hogy a kisgyermekkori elhízás az esetek többségében nem szűnik meg csak úgy, magától. Sőt, már egészen korán elindulhat az önfenntartó, ördögi kör. Egy duci kisgyermek jellemzően ügyetlenebb a mozgású, így jó eséllyel kevesebbet fog szaladgálni, nem lesz kedve sportolni. A szociális izoláció is megjelenhet a testsúly miatt – akár már óvodás korban, amitől az evés, mint boldogságforrás még fontosabbá válik a gyermek számára. A fogyókúra természetesen szóba sem jöhet gyermekeknél (véleményem szerint felnőtteknél sem), azonban az egészséges táplálkozásra és a mozgásra már egészen kicsi kortól lehet és érdemes is figyelmet fordítani. Amennyiben ezek a próbálkozások sikertelenek, vagy ellenállásba ütköznek, akkor a pszichés tényezők szerepét is ajánlott górcső alá venni és e téren segítséget nyújtani a gyermeknek!
A gyermekkori elhízás megállítása különösen nagy tapintatot és türelmet igényel a szülők részéről. Fontos, hogy a gyermek önértékelése ne sérüljön, ne érezze betegnek, vagy „rossznak” önmagát! Mivel ebben a folyamatban a szülők szerepe és attitűdje kiemelkedő, így fontos, hogy ők is megkapják a kellő segítséget e téren!
Forrás: lelkizona.blog.hu
