A 10-es úton állandósult a reggeli és esti dugó, Hűvösvölgy felé sem egyszerűbb bejutni a városba, és ahogy az idei útfelújítási programban olvashatjuk, ha be is jutunk végre az Árpád hídhoz, onnan újabb megpróbáltatások várnak ránk. Szabó Elvira írása arra keres megoldást, hogyan bekkelhetjük ki higgadtan a közlekedési dugókat.
A tények
- augusztus 3-ától (szerda) a Dráva utcában a Népfürdő utca és a Visegrádi utca között – a várhatóan 2017 tavaszáig tartó „Margitsziget csatornázása és kapcsolódó munkák” valamint a „pesti rakpart fejlesztése” projekt keretében – a közmű- és útépítés folytatódik a Dráva utca Kárpát utca és Váci út közötti szakaszával. Az építkezés ideje alatt a Dráva utcába irányonként egy-egy forgalmi sáv lesz járható. A forgalomkorlátozások miatt kismértékben változik a 15-ös és a 115-ös autóbusz, valamint a 79-es trolibusz útvonala.
- szeptember 15-én kezdődik el a XIII. kerület, Róbert Károly körút felújítása az Árpád híd és a Vágány utcai felüljáró közötti szakaszon. A felújítással egy időben kerékpárút is épül, illetve megújulnak az Árpád hídi pesti felhajtó alatt átvezető Népfürdő utcai és Esztergomi úti közúti hidak is.A felújítás teljes időtartama alatt biztosítják a közúti forgalmat irányonként két sávon, a villamosközlekedés is zavartalan lesz néhány hétvége kivételével. A munkálatok várhatóan 2017 nyaráig tartanak.
- szeptember 19-én kezdődik a XIII. kerületi Népfürdő utca Dagály utca és a Vizafogó utca közötti, valamint a Vizafogó utca Népfürdő utca és Váci út közötti szakaszának felújítása a 2017. évi FINA vizes világbajnokságra készülő új úszókomplexum építéséhez kapcsolódóan. A Népfürdő utca felújítása várhatóan december végéig, a Vizafogó utca felújítása várhatóan 2017. április végéig tart.
Ülök a dugóban, és zabos vagyok
Nem tudom, a kedves Olvasók hogy vannak vele, de én rettentően „zabossá” tudok válni, ha közlekedési dugóba kerülök. Akár tömegközlekedési eszközzel, akár autóval utazom, mindig elvesztem a hidegvérem, ha váratlanul „beragad a sor”. Meg sem legyint a közösségi érzés, hogy „jé, hányan dekkolnak körülöttem ugyanígy, most egy nagy csapat tagja lettem”, pedig talán könnyebb lenne ekként felfogni a helyzetet. S persze akkor, amikor a legidegesebb vagyok, biztos, hogy fütyörészve elhúz mellettem a mozdulatlan sorok közt egy kerékpáros, vagy motoros…
Egy teljesen természetes érzés
Stresszhelyzetben testünk az erőforrásait a veszély elhárítására vagy a probléma megoldására csoportosítja át. Felgyorsul a szívverés és a légzés, a vér az agyba és a végtagokba áramlik, hogy készen álljunk a gyors reagálásra. Így megsokszorozódott erőnkkel a következő pillanatban már „neki is támadnánk” az akadálynak, hogy egyszer és mindenkorra „végezzünk vele”.
Ám mi történik a dugóban? Semmi. Mindenki egy helyben marad. Mivel akadály tornyosul elénk, beindult a stresszrendszerünk, megkaptuk az energia- és feszültségdózist, a harag is tombol bennünk – ám nem tudunk cselekedni, elakadtunk (ez a közlekedési dugó lényege), így pang az energia. Kinn a járművek, bennünk pedig a harag reked meg.
Ráadásul stresszhelyzetben figyelmünk automatikusan az akadályra irányul – hiszen a feladat ennek leküzdése lenne –, ezért nagyon nehéz nem kattogni azon, hogy a „fene vigye el”.
Csak magamnak okozok kellemetlen élményt
Hiába tudom már mindezt, a dugóban nem sokat segít… Még mindig tombol bennem a düh, idegesen nyomogatom az okostelefonom, míg már az érintőképernyő is bekattan. „Ez is emiatt a nyomorult dugó miatt van!” S most jön a haraggal kapcsolatos második nagy igazság: hogy a saját haragomat én érzem, én érzem magam rosszul a saját haragom miatt. Persze odakiálthatok a mosolyogva felém integető, ruganyosan lépkedő gyalogosnak, hogy „Mi olyan vicces, hé?”, vagy akár sértő dolgokat is a fejéhez vághatok, ami miatt pár percre elmegy a jókedve, de végső soron, aki a negatív érzései miatt szenved, az én vagyok.
Amikor megharagszunk egy embertársunkra, levezethetjük úgy a frusztrációt, hogy kiprovokálunk egy kiadós, kiabálós veszekedést, nyíltan vagy burkoltan megsértjük, esetleg „kerülőúton” bosszút állunk. Tehát elérhetjük, hogy a másik fél szintén rosszul érezze magát. Jelen esetben azonban kevés esély van levezetni a haragot annak tárgyán, vagyis a közlekedési dugón, és legfeljebb az okostelefonomat tehetem tönkre.
Megpróbálom feloldani a „zabosságomat”
Haragudni tehát természetes, de nem kellemes, sőt. Az nem fog segíteni, ha úgy próbáljuk vigasztalni magunkat, hogy „nem is olyan nagy dolog ez a kis bosszúság”– ezzel csak elbagatellizáljuk a dolgot. A semmisnek nyilvánított feszültség megmarad, és máshol keres kiutat, akár betegség formájában. A haragot nem elfojtani kell, hanem kezelni. Kigyűjtöttem néhány technikát a szakirodalomból, amelyet az indulatkorbácsoló közlekedési dugókban is alkalmazni lehet. Válassza ki-ki a számára legszimpatikusabbat!
- Értelmezzük át a helyzetet!
A harag által irányított stresszüzemmódban a gyors és ösztönös reakcióké a főszerep, a gondolkodó, felsőbb agyterületek nemigen jutnak szóhoz. Hacsak nem kapcsoljuk be őket! A gondolkodási folyamatokat végző agyterületeket úgy foghatjuk munkára, hogy új értelmezési keretbe helyezzük a helyzetet: „Izgatott vagyok és feszült, igen. Ülök a dugóban, de szó sincs arról, hogy bárki ki akarna szúrni velem. Ez egy stresszhelyzet, semmi más, semmi több.” - Töltsük ki értelmesen a dugóban töltött időt!
Átértékelhetjük úgy is a körülményeket, hogy a közlekedési dugó közben rendelkezésünkre áll egy kis pluszidő. Hogyan használhatjuk ki ezt az időt az autósüléshez kötve vagy a zsúfolt tömegközlekedési eszközön? Például számba vehetjük, mi történt velünk aznap: történt-e bármi, egy beszélgetés, egy megjegyzés, ami fölött átsiklottunk, ám érdemes lenne több figyelmet fordítani rá? Átgondolhatjuk, másnap mi mindent kell elintézni – ha amúgy is ez az utolsó, amit a nap végén helyre rakunk a fejünkben, megtehetjük most is. - Kapcsoljuk ki a stresszrendszert!
Egy egyszerű módszerrel kikapcsolhatjuk idegrendszerünknek azt a részét, amelyik a stresszfolyamatokat beindítja, és bekapcsolhatjuk azt a részét, amelyik a nyugalmi állapotot hozza bennünk létre. A szabály egyszerű: „Lélegezz!” Lassan, tudatosan lélegezzünk be, majd ki. Ennyi elég ahhoz, hogy ismét nyugodt lelkiállapotba hozzuk magunk. A be- és kilégzés akár egy-egy percig is tarthat. Fontos, hogy figyelmünket végig a légzésünkre irányítsuk, ha elkalandozna, térjünk vissza hozzá. - Tágítsuk ki a beszűkült figyelmet!
Irányítsuk figyelmünket a haragunkra, és tudatosítsuk magunkban, hogy a harag nem egyenlő velünk, csupán egy részünk, amit észlelünk. Tehát ismerjük fel, hogy „van bennem érzés, de nem én vagyok maga az érzés”. Ezáltal nem a haragunkkal azonosulunk, hanem azzal, aki figyel. Így továbbra is bennünk marad a harag, viszont észrevesszük, mi minden van még bennünk a haragon kívül. Az éber figyelem azáltal billent ki a stresszállapotból, hogy megszünteti a figyelem beszűkültségét.
Forrás: lelkizona.blog.hu
