Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják ünneplőbe öltözött gyermeküket az iskolapadban. Az ő higgadt, és mindig a gyerek hosszú távú érdekeit szem előtt tartó magatartásuk sok későbbi tanulási problémát megelőzhet.
1. Ne csináljunk túl nagy felhajtást az iskolakezdés körül, ne nyomasszuk ilyesmivel: “Majd megtudod, mi a magyarok istene, ha iskolás leszel”, “Ott nem rendetlenkedhetsz, majd a tanító néni megnevel” de arra sincs szükség, hogy “Ott megmutathatod, mit tudsz, mert te már okos, iskolás nagyfiú vagy”. Illúziókba se ringassuk: az iskola nem a “Csodák Palotája”: az osztályban ő egy lesz a sok közül, nem lesz a középpontban, mint a családban. Ezt is meg kell tanulnia – az iskolaérettség része az alkalmazkodás képessége, a kudarcok tűrése.
2. Az iskoláztatás eltart 16-20 évig is, nem dől össze a világ, ha fekete pontot kap a harmadik héten. Hagyni kell, hadd alakuljon ki a saját tanulási ritmusa, érdeklődése, feladattudata. El kell fogadni, ha valamilyen területen gyengébben teljesít, másban esetleg ügyesebb a társainál. Lényeg, hogy ne frusztrálja az iskola, ne utálja meg az első félév alatt.
3. Sajnos, a legtöbb hazai iskola hibásan és értelmetlenül sietteti a gyerekeket, mintha az lenne az eredményes oktatás legfőbb ismérve, hogy “karácsonyra olvasni fognak”. Ha a mi gyerekünknek lassabban megy az összeolvasás, vagy az írás, maradjunk higgadtak. Gondoljunk arra, hogy ebben a korban, az egyidős gyerekek között, akár két évnyi különbség is lehet az érettségben.
4. Az iskolakezdés még az iskolaérett gyereket is megviseli. Ha túl korán került iskolába, vagy valamilyen, addig rejtve maradt problémája van, változatos tünetekkel tiltakozik a számára elviselhetetlen teher ellen. Szétszórt, nyugtalan lesz, képtelen egy helyben ülni, koncentrálni, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a társaival, “szemtelenné”, agresszívvá válhat. Szorong, rosszul alszik, rágja a körmét, könnyen elsírja magát, esetleg az addig megbízhatóan szobatiszta gyermek bepisil, látható ok nélkül belázasodik. Az első hetekben – sok beszélgetés mellett – időt kell hagyni a gyereknek, mert lehet, hogy ezek a tünetek csak átmenetiek. Ha azonban egy-két hónap után is fennállnak a gondok, érdemes nevelési tanácsadóhoz, gyermekpszichológushoz fordulni.
5. Iskolaidőben a kisiskolásnak este nyolckor ágyban a helye. Meghallgathat még egy mesét, (lehetőleg élőszóban, hogy a szülei hangja, gesztusai, arcjátéka gazdagítsa az élményt), de ekkorra már pihenésre alkalmas, nyugodt körülményeket kell teremteni neki.
6. A másnapi előkészület, a bepakolás legyen kezdettől a gyerek dolga, viszont a szülők az első hónapokban ellenőrizzék, hogy minden taneszköze rendben legyen.
7. Egészen más a gyermek teljesítménye, hangulata, ha nyugodtan, reggeli után megy iskolába. A napközis reggelire olyan későn kerül sor, hogy valamit feltétlenül ennie kell otthon is: egy szendvicset, gyümölcsöt, egy pohár tejet, kefirt, túrókrémet legalább.
8. Ne csak a szokványos kérdéseket tegyék fel délután: mi volt a suliban, kaptál-e piros pontot, stb. Arról kellene kérdezni, hogy ő miként érezte magát, vele mi történt. Ha igazi figyelemmel hallgatjuk, biztonságot ad neki a tudat: továbbra is ő a fontos, akkor is, ha nem ér el azonnal óriási sikereket.
9. Nem szerencsés, ha a szülők magukra vállalják azt, hogy napról napra, késő estébe nyúló gyakoroltatással, az iskola kinyújtott karjaként otthon igyekeznek pótolni, helyrehozni azt, amit a tanító néni nem tudott elérni. Ez előbb utóbb komoly konfliktust szül a gyerek és a szülő között.
10. Már a 7-8 évesek között is egyre több a neurotikus, pszichoszomatikus tüneteket mutató kisgyerek. Egy egész élet sikerességében a tanulmányi eredménynél lényegesen nagyobb szerepe van a lelki stabilitásnak. Ezért teljesen indokolt az a szülői álláspont is, amelyik az iskola ellenében is védi a gyerek mentális egészségét. Szerencsére ma már van kínálat, ha nagyon nagy a baj, lehet próbálkozni más, a gyerek személyiségét, életkori sajátosságait jobban figyelembe vevő, “humánosabb” iskolával is.
Pusztai Éva, tanulásmódszertan tréner