A SolymárOnline indulása óta népszerű házi szerzőnk, akinek helytörténeti írásait mindig sokan olvassák. De vajon hogyan lett a 66 éves egykori fogorvosi asszisztensből népszerű és elismert helytörténész? Olyan, akit ma már egyre többen állítanak meg azzal az utcán, hogy az ő családjuk történetét is írja meg.
„A családunkban 200 éve újra és újra ikrek születnek”
Napi 8-10 órát ül a számítógép előtt. Hajtja a lelkesedés, és persze a kíváncsiság. „Minden úgy kezdődött, mint egy filmben” – kezdi mesélni. „Még a nagyszülők hagyatékát rendezgetve bukkantam régi fotókra, iratokra, s mivel mindig nagyon érdekelt a történelem, egyre jobban beleástam magam a családunk történetébe. Hihetetlenül izgalmas, amikor az ember kezdi visszapörgetni az idő fonalát, és valami meglepő dologra bukkan. Érdekes például, hogy ikerfiaim vannak, a családban visszamenőleg mindig is voltak ikrek, sőt a mostani unokatestvérek között 5 ikerpár is van. Kiderült, hogy ez nálunk 200 évre visszamenően így van.”
„Rengeteg információ van az anyakönyvekben”
Hamar megtalálta azt a közösséget, ahol elsajátíthatta a profi családfakutatás alapjait. „Kezdetben teljesen amatőr módon fogtam hozzá, bár szerencsére szabad bejárásom volt a plébániára, ahol nyugodtan bújhattam a régi anyakönyveket. Aztán elkezdtem járni a Magyarországi Német Családfakutatók egyesületébe. Itt ismertem meg azokat a módszereket, melyekkel immár sokkal hatékonyabban tudtam beleásni magam a solymári ősök életébe. A születési és halotti anyakönyvek mellett a házassági anyakönyvek például rengeteg információt tartalmaznak. Segítségükkel azt is nyomon lehet követni, ki született helyben és ki települt be. Csak érteni kell a nyelvükön. Kutatásaim során volt olyan család, akinél egészen az 1600-as évekig sikerült visszamennem az időben. Közben a Magyar Családfakutatók Egyesületéből is megismerkedtem tagokkal, és számos hasznos tanácsot kaptam a hasonló érdeklődésű emberektől. Eleinte, amikor túl voltam egy-egy család történek megfejtésén, a férjem mindig megkérdezte. ’Akkor, ugye, most vége? Befejezted?’ De ezt nem lehet abbahagyni. Az ember mindig talál valamit olyan érdekességet, ami miatt tovább keres, kutat.”
A képnézegetők
Nem csak önállóan kutat, hanem másokat bevonva dolgozza fel azt a hatalmas fényképmennyiséget, mely az elmúlt száz évben a helyiekről készült. Ebben Enczmann László, Solymár volt polgármestere van a segítségére. „Van egy helyi csoportunk, mi csak képnézegetőnek hívjuk. Régebben a művelődési házban jöttünk össze, most pedig a Bauernhaus-ban. Kivetítjük a régi fényképeket és beazonosítjuk a rajtuk szereplő személyeket, illetve lejegyezzük mindazt, amit csak tudunk a sorsukról. Szerencsére még jó páran élnek azokból, akik több évtizedre visszamenőleg fel tudják idézni, kik szerepelnek a képeken, és mi lett velük. Tíz-húsz év múlva azonban már senki sem emlékszik majd ezekre az emberekre. Pedig mindannyian megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk.”
A gót betűk titka
Elischné Draxler Erzsébetnek eddig két könyve jelent meg. A Hazára találva (2010) a 300 éve betelepült sváb ősöknek állít emléket. A másodikkal, mely a Kedves iskolám címet kapta pedig két éve jelentkezett. „A két könyvbemutatón mondtam és azóta is hangoztatom, a két könyvnek a létrejöttét Érchegyi Lászlónak köszönhetem, és ez nem frázis. A kutatásaim során kiderült, hogy az iskolával és a pedagógusokkal még nemigen foglalkoztak. Ebből született a második könyv. Sok régi irat még latin nyelven íródott, de szerencsére egy latin szakos tanárnő ismerősöm vállalta, hogy elmegy velem a székesfehérvári levéltárba, és segít a kutatásban. Különös volt ugyanazokkal a családnevekkel találkozni 100-150 év távlatából, melyek ma is megtalálhatók Solymáron. Még izgalmasabb volt viszont az a régi, gót betűkkel írt osztálynévsor, melyet nem volt könnyű megfejteni. Emlékszem, utoljára pont az én lánykori családnevemet a Draxlert sikerült kibetűznöm.”