Alig hirdették meg, máris betelt az első solymári „kapcsolódó nevelés” tanfolyam. Vajon miért ekkora az érdeklődés, és mit is tanulhatnak itt a szülők? Erről kérdeztük a kurzus egyik vezetőjét, Egry Zsuzsát.
„Ezt a módszert annak idején, a 60-as, 70-es évek másként gondolkodó, új utakat kereső anyukái kezdték megteremteni. Az ő kísérleteikből, illetve a humanisztikus és Rogers-i elveken nyugvó pszichológia eredményeiből nőtt ki az úgynevezett kapcsolódó nevelés – mondja. – Egészen egyszerűen azoknak szól, akik ki akarnak törni a nem mindig működő jutalom-büntetés-megszégyenítés körből, és valóban hatékony, rögtön működő eszközöket akarnak. Hat egyszerű eszközről van szó, melyet bárki elsajátíthat és azonnal alkalmazhat. Közben megtanulhatják azt is, hogyan tartsák magukat folyamatosan olyan pozitív lelki állapotban, amelyben sokkal egyszerűbb kezelni például a hisztit.”
Hogy ő maga hogyan talált a módszerre, erről így beszélt a csaladhalo.hu internetes oldalon. „A kapcsolódó nevelésre egy amerikai szervezetnél, a Hand in Hand Parenting-nél találtam rá, amikor semmi sem úgy működött a kisfiammal, ahogy szerettem volna, és kétségbeesetten kerestem, miért nem, és mit tehetnék, hogy változzanak a dolgok. Ott több mint 30 éve kristályosodott ki ez a szemléletmód és azok a gyakorlati eszközök, módszerek, amik azóta szerte a világban terjednek, mert valóban működnek, és alkalmazásukkal teljesen megváltoztathatjuk a családi életünket, az emberi kapcsolatainkat.”
Hogyan kezeljük a hisztit?
Részlet egy origo.hu-n megjelent korábbi interjúból:„Közel megyünk, leguggolunk, szelíden beszélünk hozzá, leállítjuk, és fizikailag is határt szabunk az önmagát vagy mást bántó, romboló viselkedésnek. Nem kell sokat beszélni hozzá ilyenkor – a homloklebenye épp úgysem működik – elég, ha gyengéden, együttérzéssel annyit mondunk: „itt vagyok kicsim, vigyázok rád”, meg „sajnálom, hogy ilyen nehéz”. Ha ilyenkor a gyerekünk elküld – ami gyakori – azt nem kell szó szerint venni. Ilyenkor azok az érzések buknak ki belőle, amelyektől nem tudott jól lenni. Maradjunk, és ha szükségét érezzük, mondjunk annyit, hogy, „Nem hagylak egyedül, mikor rosszul érzed magad”.