A tavasz első virágaival egyidőben a játszótereken is megkezdődik a főszezon. Tökéletesen leképeződnek a társadalmi csoportok és helyzetek, a kommunikációs- és konfliktuskezelési stílusok, problémák. Nem véletlenül volt a játszótér a szociálpszichológusok egyik kedvenc megfigyelőhelye.
Minden megtalálható kicsiben, ami a tér kerítésén túl nagyban is működik. Örömök és nehézségek, sikerek, és kudarcok, harcok, dominancia és alárendelődés, vezetés, agresszió, passzivitás, asszertivitás, szorongás, bátorság, önbizalom, empátia, vidámság, felszabadult játék… Maga az élet.
A játszótéri gyerekek és szülők sokfélék.
Van, aki szoknyában és fehér blúzban jön, van, aki sportcipőben.
Van, aki bulvárlapot olvas, más inkább mesekönyvet.
Van, aki folyamatosan kiabál, van, aki folyamatosan nevet.
Van, aki csak „távirányít”, más pedig térden csúszik a homokban.
Van, aki szépen megterít egy pár cikk almához is, van, aki zacskóból kínálja a péksütit.
Van, aki nyilvánosan szoptat, mások tápszert kevernek.
Van, aki a babakocsira esküszik, más pedig a hordozókendőt szereti.
Van, aki több évre otthon marad a gyerekkel, és van, aki a féléves babát már bölcsődébe adta. ahol az anya, máshol pedig az apa megy GYES-re.
Van, aki egy gyereket vállalt, mások pedig nagycsaládban élnek.
Van, aki csupa márkás cuccban jár, de van, aki turkálóból és örökölt ruhákból válogat.
Vannak vagány fiúk, félénk lányok, vagány lányok és félénk fiúk.
Van, akit buzdítanak, másnak sok mindent tiltanak.
Van, aki élvezi a nyüzsgést, és van, aki inkább egyedül szeret játszani.
A sokféleség miatt a szülők néha össze is súgnak egymás háta mögött. Kritizálják azt, aki valamiben különbözik tőlük. Megszólják, ha valaki máshogy nevel, mást szeret, mást tanít, más példát mutat, mint ők.
De azonnal ugranak, ha el kell rántani más gyerekét a mozgó hinta elől.
Kikapják a kavicsot az idegen gyerek szájából, nehogy megfulladjon.
Ott is találnak helyet a frissen érkező babakocsis anyukának, ahol már rég teltház van.
Egy emberként keresik az elveszett, síró kisfiú szüleit.
Az egész törlőkendő-és vízkészletüket bedobják a közösbe, ha valaki lehorzsolta a térdét.
Mert érzik, hogy valahol összetartoznak és egyformák. Fehér blúz ide, sportcipő oda…
A folytatásban pedig szavak helyett beszéljen ez a videó:
Czecz Fruzsina pszichológus
(lelkizona.blog.hu)