Egyre bizonytalanabb, sokszor kegyetlen világunkban ki vagyunk éhezve a csodákra, a megvilágosodásra. Talán ezért is lett olyan divatos a camino, a híres spanyol zarándokút. Az itt átélhető élményekért azonban nem kell több száz kilométert gyalogolnunk!
Ha az életünk megfeneklett, kétségbeesetten küzdünk, hogy biztató jeleket, válaszokat kapjunk. Ezért is vágnak bele annyian a sokszor gyötrelmes, és nem is veszélytelen 900 kilométeres spanyolországi útba. A cél távoli a távoli szent hely, Santiago de Compostela felkeresése, a lelki tét azonban sokkal nagyobb: megtalálni önmagunkat. „Mindehhez azonban nincs szükségünk kellékekre és utazásokra, csak időre. Ha az ember naponta szán egy kis időt az elmélyülésre, és nem külső eszközökbe kapaszkodik, akkor lelkileg erősebbnek és értékesebbnek fogja tartani önmagát” – mondja Makai Gábor pszichológus.
A mosoly ereje
De hogyan fogjunk hozzá? Hogyan fejlődhetünk és kaphatunk válaszokat, anélkül, hogy egy sok száz kilométeres túrán éhezve, fázva lejárnánk a lábunk?
A legfontosabb, hogy minél többet nevessünk! Ha nevetünk, olyan kémiai anyagok szabadulnak fel a szervezetünkben, melyek minden nyugtatónál jobban csökkentik a stresszt, és a rosszkedvet. Ha mostantól kezdve mosolygunk az apróbb bosszúságokon, máris könnyebbnek érezzük az életet. Próbálják ki legközelebb, ha véletlenül elejtenek egy tányért.
Fontos az is, hogy ne csak a saját problémáinkon őrlődjünk. Bármennyire is nehéz elhinni, a világ nem a mi gondjainkkal van elfoglalva. Mi viszont, miközben rácsodálkozunk a nagyvilág csodáira, eseményeire könnyebben elfeledkezhetünk a magunk bajairól.
Ölelje meg, akit szeret!
Érdemes megfogadni a híres Teréz anya tanácsát is. Az indiai szegények istápolója gyakran hangoztatta, mennyire fontos a hit és az, hogy kimutassuk a szeretetünket. Bármiben is hiszünk, öleljük magunkhoz teljes lényével. Legyünk vele százszázalékosan, és érezni fogjuk a békét a szívünk mélyén. A szilárd, egészséges hit mindenkit elvezethet a belső békéhez. Aki hisz, tovább él! Ezt a tudomány is bebizonyította már.
Akkor is nagy lépést teszünk a belső változás felé, ha segíteni kezdünk másokon. Ha ugyanis csak magunkkal foglalkozunk, örökké elégedetlenek maradunk.
A belső béke elérhető
Sokszor hallhattuk már, hogy éljünk a jelenben. Nem véletlenül. Időnk nagy részben ugyanis olyan dolgokkal vagyunk elfoglalva, melyek vagy a múltban történtek, vagy a jövőben eshetnek meg. A múlton azonban nem érdemes rágódni, a jövő pedig kiszámíthatatlan. Ha viszont a jelenben maradunk, meglepően gyorsan enyészik el a szorongás. Ez az igazi belső béke!
És még valami! Soha ne adjuk fel! Ha csak a gondokra, veszteségekre koncentrálunk, könnyen elveszíthetjük az éltető reményt. Pedig örök igazság: a legrosszabbnak is vége lesz egyszer.
A camino megfejtése
„Hogy miért működik a camino? Egy zarándoklat mindig erőfeszítést igényel, dolgozni kell rajta, időt, energiát kell fektetni bele. Ha megdolgozok valamiért, akkor sokkal nagyobb az öröm, ha a végére érek. Jó visszanézni arra, hogy mi az, amit megtettem” – mondja Győri Szilvia pszichológus.
Játékos pesti camino
Egy ötletes kezdeményezésnek köszönhetően már Budapesten is caminózhatunk, persze, játékból. Mátrai Vanda író, coach a budapesti camino kitalálója szerint önismereti kurzusa egy tréning, mégpedig Budapest öt csodálatos helyszínén keresztül. Az első állomás egy barlang. Itt jelképesen alámerülhetünk a félelmeinkbe. A következő állomás titkos. Itt az a feladat, hogy elgondolkozzunk azon, miért születünk a világra. Ezután egy híres, díszes épület tükrös terme következik, ahol szó szerint szembenézhetünk magunkkal. Az utolsó állomáson a város fölé érkezünk. Itt jövünk rá, hogy az élet igazából szép és csak rajtunk múlik, hogy mindig annak látjuk-e. A nap végén találkozunk újra Vandával, aki röviden összegzi a tréning tapasztalatait. Azt mondja a változás kulcsa egyszerű, egyetlen szóval ez nem más, mint az elfogadás.
