Legutóbb beszámoltunk a tájházban dolgozók kreativitásáról. Most szólnunk kell a ház köré formálódó közösségről. Vannak olyanok, akik az utcáról bejönnek, és felajánlják segítségüket, mások telefonon jelzik, hogy szívesen jönnének már ablakot pucolni, kertet rendezni. Nap nap után egyre többen vagyunk. Néhány konkrét példa erre: kaptunk a tisztaszobába egy régi, többágú, csodaszép, de nem működő csillárt. A ház villanyszerelési munkáit irányító Mezei József, bár a csillár felújítása nem tartozik a munkaszerződéséhez, mégis felajánlotta, hogy kicseréli a vezetékeit, és megjavítja. A padláson kutakodva felfedeztük a homlokzat ormán lévő boltíves nyílásba illeszkedő eredeti, felújításra szoruló ablakkeretet. Ennek a rendbetételére is akadt jelentkező. Az elmúlt héten a baromfiól lebontott és megtisztított tégláiból találékony, ügyes kezű kőművesek rakták ki az istálló aljzatát.
A nyílászárók mázolása is lassan befejeződik, ma visszakerültek az első ablakok. Csak úgy ragyognak a régi megtisztított rézkilincsek!
A ház homlokzata előtt elbontották a kerítést, így jobban látni az épületet. A kerttervező a ház előtti betonalapra faülőkét tervezett.
Rákos Péter restaurátor óvatosan kivéste a ház homlokzatán lévő, az építtetők monogramjával és az építés évszámával díszített márványtáblát. Felújítva hamarosan visszakerül eredeti helyére. Köszönet a kőszobrász művész társadalmi munkájáért.
Hartmann Hilda
(bauernhaussolymar.blogspot.com)
