Száz éve született Magyar Ferenc

2420
Magyar Ferenc ünnepi beszédet mond 1990-ben, a Hősök napján

Száz éve, 1916. január 11-én született az Aranytollal, Stephanus- és Táncsics-díjjal kitüntetett katolikus újságíró, a Solymári Férfikórus és a Helytörténeti Társaság alapító tagja, a solymári római katolikus egyházközség képviselő-testületének örökös világi elnöke.

„Hamarosan, január 29-én emléktáblát szentelünk a solymáriak által szeretett, tisztelt Magyar Ferenc egykori lakóházán, születése 100. évében” – tudhattuk meg Jablonkay Máriától, a helytörténeti gyűjtemény vezetőjétől.

Milyen ember is volt ő? Arról álljanak itt Enczmann László szavai, melyek 2000-ben, Magyar Ferenc temetésén hangzottak el: „Meggyőződésem, hogy Feri bácsi teljes életet élt. Egyformán felelősséget érzett családjáért, Solymárért, hazánkért, az egyházért. Az Új Ember felelős szerkesztőjeként gyakran írt a család megtartó erejéről, a szeretetről, az összetartásról, a hitről. A cikkekből érezhetőbb volt, hogy ezek nem csak elméleti fejtegetések, hanem valós, megélt helyzetek, élmények.
Solymár nem feledheti Feri bácsi községünkben töltött közel 50 évét.
A Solymári Férfikórus neki köszönheti létét. Több sikertelen nekibuzdulás után Feri bácsinak sikerült Magyarországon elsőként megszervezni egy német nemzetiségi kórust, akkor, amikor még mélyen élt a kitelepítés emléke.
Alapító tagja volt az 1970-ben megalakult Helytörténeti Társaságnak. Felkarolta, támogatta Solymár történetével összefüggő kiadványok megjelentetését, a hagyományok felelevenítését. Jablonkay Pista bácsival együtt indították el 1990-ben – 44 évnyi szünet után – a hősök napi emlékünnepséget. Ünnepi beszédében a célt is meghatározta: „Olyan ez az emlékmű, mint egy felkiáltójel, sok mindenre figyelmeztet, de mindenekelőtt arra, hogy helyreállítsuk és felépítsük a fiatalabb nemzedékek lelkében a hazaszeretet lerombolt oltárát.”
Ez a hazaszeretet és annak fiatalokba történő átplántálása járta át egész életét, munkásságát, melyben a hit, az egyház játszotta a központi szerepet. Az egyház megújulási szándékát, a világiak aktív bevonását az egyház életébe nemcsak újságíróként, hanem felelős, laikus egyházi személyként is elősegítette. Nemcsak országos szinten, hanem példamutatóan a gyakorlati életben Solymáron is vállalta a feladatokat. Sok éven keresztül vezetője volt egyházközségünk testületének. Erre a feladatra épp elkötelezett hite, a realitásokat ismerő, a célokat azonban szem előtt tartó kompromisszumkészsége és köztiszteletet parancsoló személyisége tette alkalmassá.”

Magyar Ferenc
Ipolygalsa, 1916. január 11. – Solymár, 2000. július 13.

Pozsonyban végezte a pedagógiai főiskolát, és felvidéki magyar újságíróként kezdte pályafutását.
1936–37. a kassai Új Élet c. katolikus folyóirat újságíró gyakornoka,
1937–38. a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület szervezésében vett részt a Felvidéken,
1938–41. a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek (KALOT) sajtótitkára, a Dolgozó Fiatalság c. lap szerkesztője,
1941–44. a csíksomlyói KALOT Népfőiskola megszervezője, vezetője,
1944 őszétől katona a Felvidéken,
1945-ben elmenekül Csehszlovákiából,
1946–47. a Katolikus Parasztifjúsági Szövetség főtitkára,
1946-tól az Új Ember c. lap munkatársa,
1971–89. az Új Ember c. lap felelős szerkesztője,
1980-tól a Magyar Püspöki Kar Sajtóirodájának vezetője, a Magyar Kurir Rt. igazgatója, a Vigilia és a Teológia c. folyóiratok felelős kiadója