Egy estén arra lettünk figyelmesek a férjemmel, hogy picurkánk belefog a szopizásba, majd kisvártatva abbahagyja és sírni kezd. Történt ilyen korábban is, amikor nem jött elég gyorsan a tejecske, ezúttal azonban enyhe nyomásra folyt rendesen. Jött a kétségbeesés, hogy mi lehet a gond, de hamar kiderítettük, hogy ez bizony cumizavar. Az esetet megelőző héten beteg voltam és előfordult, hogy cumisüvegből kapta a lefejt tejet, illetve ezen a héten vetettem be a tápszert is néhány alkalommal. Ott álltunk tehát pénteken este 9 fele, a gyerek üvöltött az éhségtől, nekem folyt a tej a mellemből és valamiféle megoldást kellett találni.
Olvastunk trükköket, hogy hogyan lehet beindítani a szopóreflexet, de sajnos amint érezte, hogy a mellem került a szájába, újból sírni kezdett. Egyetértettünk abban, hogy a cumisüveg innentől ki van zárva, valamivel azonban helyettesíteni kellett. Számításba jöhetett a kiskanál, a csőrös pohár, az ujjetető és a fecskendő, ez utóbbit be is tudtuk szerezni az ügyeletes patikából, úgyhogy a krízist elhárítottuk. A fecskendőt innentől a mellem mellé tettük be és csak akkor adagoltuk belőle a tejet vagy tápszert, amikor szívott rendesen. Pár nap alatt normalizálódott a helyzet, de továbbra sem szívott olyan erősen, mint a legelején. Csatlakoztam mindeközben egy szoptatós csoporthoz Facebook-on, felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval és egy ismerősömmel is, aki dúlának tanul, és akitől végül releváns segítséget kaptam. Az orvosi/védőnői álláspont a hagyományos 3 óránkénti 20-30 perces szoptatás, majd fejés, így ebből az irányból nem számítottam hasznos tanácsokra.
A szoptatós csoportban válaszra se méltatták a kérdésemet. Helyette olvastam rengeteg elborult, igény szerint szoptató hölgy ömlengését „cicifüggő” gyerekeikről, akik lerángatják a ruhát róluk, ha szopizni szeretnének, és rosszallásukat azokkal szemben, akik nem szeretnék az első pár hónapot, évet azzal tölteni, hogy 0-24-ben szoptatnak, legalábbis rendelkezésre állnak. Az együttérzés teljes hiányában hordtak le igény szerint szoptató anyák olyan anyákat, akiknek gondjuk volt a szoptatással és emiatt tápszerhez folyamodtak, hogy nem elég kitartóak és amiatt nincs tejük, mert nem szoptatnak napi 8-12 alkalommal és játszócumit adnak a gyerek szájába. Azon már köpni-nyelni nem tudtam, hogy a ringatás is csak pótlék, ha a babának épp szopizni van igénye.
A szoptatási tanácsadó, akinek egy hét után sikerült válaszolnia a levelemre elmondta, hogy éjszaka is szoptatnom kéne legalább 2-3 alkalommal, egy ágyban kellene aludnom a babával és eleve minden idő, amit cumival a szájában tölt, azt a mellemen kéne töltenie. Az ugyan nem derült ki számomra, hogy ez milyen módon kapcsolódik ahhoz a kérdésemhez, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy hatékonyabban kiszívja a tejet.
Nagyon elkeserítőnek találom, hogy akinek gondja akad a szoptatással, de nem akar éjszaka vekkerrel kelni, hogy az egyébként alvó gyerekét felrázza szopizni, az nem tud kihez fordulni a kérdésével, problémájával. Nekem szerencsém volt, mert végül tudtam beszélni az ismerősömmel erről és arra jutottunk, hogy szoptatom, amikor csak éhesnek látom, két részletben, így először kicsit megdolgozza a cicit, beindítja a tejet, utána pedig a zsíros részhez is hozzájut. Nem törekedtem arra, hogy végigaludja az éjszakát, de nem keltettem fel, ha ő nem ébredt magától. Ezzel a módszerrel elértük, hogy még mindig szopizik és ugyan „nem az előírásnak megfelelően” gyarapszik, de mosolygós, kiegyensúlyozott baba, nekem pedig egyre több és zsírosabb a tejem. Bizony előfordul nálunk, hogy cumival vagy ringatással nyugtatjuk meg, aminek előnye még, hogy férjemet sem zárom ki a csöppség életéből, így boldog az egész család.