A magyar szecesszió központi iskoláját – az 1901-től 1921-ig működő Gödöllői művésztelepet – Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor alapította. Grafikai munkásságukat – melynek központjában a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméje állt – mutatja be az a művészettörténeti előadás, mely szombaton, 16 órakor kezdődik a solymári helytörténeti gyűjteményben.
A művésztelep
A képzőművészet és iparművészet egységére törekedő alkotók, olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincseiből táplálkozva megszünteti a hagyományos polgári művészetet.
Jellegét tekintve olyan szabadon szerveződött alkotóközösség volt ez, amelynek tagjait közös életszemlélet és esztétikai elvek kötik össze. Művészetük megújítását gyökeres életmódváltással alapozták meg, a nagyvárosból való kivonulás (szecesszió) a természettel és a vidékiekkel való békés és természetes együttélés biztosítékát jelentette.
Élet a telepen
A művészkolónia reform-életmódot élt: táplálkozásukban vegetáriánusok, öltözködésükben forradalmian újak voltak, a testi- és szellemi erőnlétet egyaránt fontosnak tartva rendszeresen sportoltak, zenedélutánokat, felolvasóesteket tartottak. Ruháikat és lakásuk berendezéseit maguk tervezték, gyakran készítették is, csakúgy, mint a gyermekjátékokat és mesekönyveket, mivel a művészet emberformáló szerepét a nevelésben-oktatásban is fontosnak vallották.
Az összművészetre törekedve a képző- és iparművészet szinte minden ágát művelték: szövés, szobrászat, bőrművesség, bútorkészítés, üvegablak-tervezés, freskó- és táblakép-festészet, grafika.
Művészeti ideáljuk
A nemzeti művészet megteremtése egy népművészetre támaszkodó, új, dekoratív stílus kialakításával, létrehozta a magyar szecesszió formavilágát. A népművészetben gazdag vidékeken tett országjárásuk, gyűjtőútjaik eredményeként alkotásaikban – üvegablakokon, freskókon, festményeken és szőnyegeken – megjelenik a magyar népmese-, és mondakincs.
Alkotásaik fontos középületeink díszei
Körösfői-Kriesch Aladár freskói a Zeneakadémia és az Országház épületében. Nagy Sándor freskó-együttese a pesterzsébeti Szent Erzsébet templomban, legtöbb üvegablaka a budapesti pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya templomban látható, a gödöllői Premontrei kápolna hatalmas üvegképe, az Őseink hazára találása is az ő alkotása.
A művészek ismert közös alkotásai: A marosvásárhelyi kultúrpalota dekorációja, a budapesti lipótmezei kápolna, a temesvári papnevelde, a velencei magyar kiállítási pavilon díszítése.