A régi fényképeket nézegetve újra és újra megakadt a szemem, ezen az 1939 szeptemberében készült fényképen. A solymári Schäffer és Taller család történetéből 80 évet felölelő felvétel, visszarepít minket a II. világháború kitörésének időszakába, hogy bepillanthassunk a dolgos hétköznapokat élő emberek sorsába.
Balról az első Taller Mária (1859–1944)
17 évesen ment hozzá az özvegy Schäffer Bernát (1850–1926) mészáros mesterhez. Házasságukból 12 gyerek született, ebből két ikerpár. A gyerekek közül három még csecsemőkorban elhunyt.
A többiek felnőttek. József (1876–1937) szintén sok – 11 – utódot nevelt fel. Volt köztük jegyző, orvos és vendéglős is. Bernát (1885–1915) házassága révén lett vendéglős, a mai művelődési ház, ma már több mint száz éves épületében. András fiuknak (1894–1943) hentes üzlete volt a Mátyás király utcában. György fiuknak (1896–1982) szintén vendéglője volt a Mátyás király utcában.
A képen balról a második Schäffer Mária (1882–1974), édesanyja mellett ül.
20 évesen feleségül ment özvegy Taller Andráshoz (1876–1920). Házasságukból 7 gyermek született. Közülük Magda még csecsemőkorban, Mária 16 évesen, Rozina 31 évesen hunyt el. A további négy gyerek családot alapított. Schäffer Mária férje – Taller András 1920-ban – 44 évesen elhunyt, ezután Mária egyedül nevelte a gyermekeit. Magas kort ért meg, 1974-ben 92 évesen hunyt el.
Balról a harmadik Taller Teréz (1902–?), édesanyja mellett ül.
16 éves volt, mikor férjhez ment Taller András (1894–?) telkeshez. Házasságukból öt gyermek született. Erzsébet 1919-ben, János 1921-ben, Teréz 1923-ban, Mária 1925-ben, András 1927-ben. 1946-ban az egész családot kitelepítették, csak Erzsébet lányuk maradhatott itthon mert ő már férjnél volt.
A kép jobb szélén ül Taller Erzsébet (1919–1990)
17 évesen ment férjhez Schäffer (Sarlós) Jánoshoz (1908–1992). Házasságukból három gyermek született János 1938-ban (aki az édesanyja ölében ül), Julianna 1941-ben és Márta 1947-ben. A család a Templom tér és a Pillmann bíró utca sarkán épült házban lakott. A ház utcára néző szobájából egy vegyeskereskedést alakítottak ki, amely ha szerényen is, de biztosította megélhetésüket. Az állam 1950-ben bezáratta az üzletet, majd 1957-ben államosította. A házaspárnak munka után kellett nézni, így kerültek a solymári postahivatalba kézbesítőnek. Nyugdíjazásukig ott dolgoztak.
Elischné Draxler Erzsébet
Novemberi fényképnézegető
Kedves solymáriak!
November 25-én (szerdán) délután 4 órától 6 óráig szeretettel várunk mindenkit a solymári művelődési házba, a tanterembe (az iroda mellett). A már korábban összegyűjtött, de még nem azonosított képeket vetítjük ki, hátha valaki felismeri rokonát, szomszédját, vagy talán saját magát.
Szeretnénk még további képeket összegyűjteni az utókornak, ezért kérjük, hogy akinek a tulajdonában van régi családi, vagy solymári vonatkozású fénykép, hozza magával. A képek hátuljára kérjük ráírni, ki van rajta, mikor készült, ki adta a képet és hány darabot, mert a beszkennelés után szeretnénk hiánytalanul visszaadni a képeket a tulajdonosoknak.
Elischné Draxler Erzsébet és Enczmann László