Az egyik legfiatalabb solymári hős: Draxler Lőrinc

528
Hősök napi megemlékezés / 2019

Minden év májusának utolsó vasárnapján ünnepeljük a Magyar hősök emléknapját. Ezen a napon a két világháború hősei előtt tisztelgünk.

Tavaly arról emlékeztünk meg, hogyan ünnepelték néhány évtizeddel ezelőtt a solymáriak a hősök napját, az idén pedig az egyik legfiatalabb solymári hősi halott, Draxler Lőrinc történetét osztja meg az olvasókkal Elischné Draxler Erzsébet:

Az első világháborús hősök márványtábláján ott van Draxler Lőrinc neve is, aki egy hónappal a 18. születésnapja után, 1916. október 12-én esett el Galíciában.

Draxler Lőrinc 1913-ban, 15 évesen

Draxler Lőrinc szülei Draxler János és Appel Teréz voltak, édesapja foglalkozása kőműves és gazdálkodó volt. Kilencen voltak testvérek; az öt fiú közül egyszerre három szolgált az első világháborúban.

A legidősebb, Tamás – aki végigharcolta a szerb és orosz hadszíntereket – háromszor is megsebesült, de mindig visszatért a csapatához. Többször kitüntették, a háború végén hazatérve megválasztották Solymár törvénybírájának. Munkáját több évtizedig becsülettel végezte.

Draxler Tamás

János, aki az orosz és a román frontokon harcolt, szintén megsebesült és a háború végén fehér hajjal jött haza. Ő kőművesmester lett.

Draxler János (középen)

A legfiatalabb, épp csak nagykorú Lőrinc halálhírét így osztotta meg János testvérének, Tamásnak íródott levelében, ami a családi archívumból került elő:

„Isten legyen veled kedves bátyám Tamás!
Kisírt szemekkel írom ezt a levelet. Ha van fényképed Lőrinc testvérünkről, jól nézd meg, mert őt már nem láthatjuk soha az életben. Ma kaptuk a hírt kedvesétől, Erk Máriától, akinek Lőrinc egy katonatársa írt levelet. Abban leírta, hogy október 12.-én 6 órakor elesett, és mindjárt el is temették. A sírjára tettek egy szép virágkoszorút, és az otthoniakat arra kérték, hogy imádkozzanak érte. A fényképet nézve jusson eszedbe, hogy az öt fiútestvérből már csak négyen vagyunk, Lőrincet elvesztettük, és már nem láthatjuk soha. Ha rágondolok, csak az jut eszembe, hogy már 11 napja alussza örök álmát a messzi földön. Nem tudok tovább írni, mert a könnyeim folynak a levélre.
Szomorú üdvözlettel testvéred János”

solymáronline
A fotók a szerző archívumából valók.