130 éve született a később Solymáron halálos balesetet szenvedő Tersztyánszky Ödön

845

Kereken 130 éve, 1890. március 6-án született vitéz nádasi Tersztyánszky Ödön kard- és tőrvívó, honvéd ezredes, az 1928-as amszterdami olimpián két aranyérmet is szerző bajnok.

A kiváló sportoló és polihisztor emlékére idén jelent meg egy kiadvány “Kardomat elteszem örökre…” címmel unokája, Szentirmay László szerkesztésében. Ebben részletesen ismertetik családi hátterét, sportolói és katonai pályafutását, sikereit és később Solymáron elszenvedett, végzetes balesetét.

A kiadványból megtudhatjuk, hogy Tersztyánszky Ödön harcolt az első világháborúban, orosz fogságba esett, ahonnan kalandos körülmények között szökött meg és tért haza. Ekkoriban sérült meg jobb karja, ami miatt megtanult bal kézzel írni és vívni.

Az 1928-as amszterdami olimpián pont azt a tehetséges, fiatal magyart, Petschauer Attilát verte meg a kardvívás egyéni döntőjében – higgadtságának és tudatos versenyzői taktikájának köszönhetően –, aki a pár nappal azelőtti csapatversenyben győzelemre vezette a magyar csapatot.

A történetet még inkább árnyalja az, hogy Amszterdamra készülve a kvalifikációt megszerző, de zsidó származású Petschauer Attilát többen nem akarták a magyar kardcsapatban látni. Egyes források szerint maga Tersztyánszky Ödön, a nagy vetélytárs jelentette ki, hogy ha Petschauer nem mehet az olimpiára, akkor ő sem utazik.

Az amszterdami olimpia után, ahol egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett, befejezte versenyzői pályafutását és a vívószövetség reformtörekvéseinek élére állt, reménybeli szövetségi kapitányként tekintettek rá.

Az élet azonban közbeszólt: 1929. június 13-án hazatérőben volt egy hadgyakorlatról, amikor Solymáron – miközben ő a motor oldalkocsijában ült – a motor sofőrje egy keresztben álló szénásszekeret akart kikerülni, de rosszul számította ki a távolságot. A motor teljes sebességgel egy fának ütközött, Tersztyánszky Ödön mindkét lába több helyen eltört és súlyos belső sérüléseket is szenvedett. A Szent János Kórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni, nyolc nap múlva meghalt.

Fotó: Google Maps

A halálos baleset helyén már a következő évben emlékkövet állítottak a bajnok tiszteletére, melyet 1972-ben, a müncheni olimpia évében kicseréltek. Ez utóbbi helyett 2008-ban állították a jelenleg is látható, tömör gránit emlékkövet a magyar kardvívás büszkesége, a sportélet példamutató egyénisége tiszteletére.

Gyarmati Lilla – solymáronline