Hogyan arattak nagyszüleink idejében

554
a Strack család tagjai aratás közben

Manapság már csak filmeken lehet aratást látni, ami gépekkel történik, szinte emberi kéz érintése nélkül. Ezért örültem, amikor a fényképek gyűjtögetése alkalmával egy kézi aratásról készült sorozatot kaptam.

A Strack család tagjai aratás közben

Az aratás a nyári munkák közül talán a legnehezebb, mivel ilyenkor van a legnagyobb hőség. De ez nem befolyásolhatja a munkát, azt el kell végezni, hiszen ettől függ a család egész évi kenyere.

Az aratást végző férfi kaszával vágta el gabonaszárat, ez a munkálat nagy gyakorlatot igényelt. Utána ment a marokszedő, aki általában nő volt, és sarlóval „marokra” szedte a gabonát. Lovaskocsival hazavitték, kicsépelték (kiverték) a gabonaszemeket a szárból, majd zsákokba szedték, és elvitték a molnárhoz, aki különböző finomságúra őrölte a búzát, mivel a többféle felhasználáshoz más-más finomságú lisztre volt szükség.

Az asszonyok maguk sütötték a kenyeret, a család nagyságától függött, hogy hány darabot. Általában hetente egyszer került sor a sütésre, ami egész napos elfoglaltságot jelentett. Ilyenkor készült a gyermekek kedvence, a lángos is, amit vagy édesen, lekvárral, vagy sósan, pl. tepertőkrémmel kentek meg.

A kenyérnek nagy becsülete volt. Mielőtt megvágták, egy keresztet rajzoltak a késsel az aljára, és minden morzsáját elfogyasztották.

Régen a liszt nagyon sok ételnek volt az alapja, de még manapság is az egyik legfontosabb alapanyaga a háztartásunknak.

Elischné Draxler Erzsébet
A fotók a szerző archívumából valók