Fejfák, kopjafák – Világörökség vagy mulandó magyar hagyomány?

1149
Fotó: apaczai.com

Ezt a címet viseli Bogár Sándor és Polóny Levente – a „Fejfák a Kárpát-medencében” gyűjtemény létrehozóinak – vetítéssel egybekötött előadása, melyet május 9-én, 18:30-tól hallhatnak az érdeklődők a solymári Helytörténeti Gyűjteményben. Az előadásra a belépés ingyenes.

A fejfaállítás szokása valamikor az egész Kárpát-medence protestáns magyarok által lakott vidékein elterjedt volt. A többi hagyományunkhoz hasonlóan ez is veszélyeztetett, kiveszőfélben van, de még számos helyen él a szokás. Sok öreg temető a mai napig őrzi protestáns őseink még álló sírjeleit, melyek száma sajnos rohamosan fogy.

A fejfák eredetét a mai napig homály fedi. Egyes kutatók az őshazából hozott örökségnek tartják. Megjelenésük, a téma nagy szakértőjének, Novák László Ferencnek a véleménye szerint a reformációhoz köthető és a magyarság produktuma. Első írásos említése a XVII. századra tehető. Mivel e sírjel anyaga szerves, a XIX. századnál régebbi tárgyi emlék nem maradt fenn. Az első fejfa ábrázolások a XIX században jelennek meg a korabeli tudományos és népismereti munkákban (pl.: Kubinyi Ferencz, Vahot Imre: Magyarország és Erdély, stb.), publikációk pedig a XIX. század végén és a XX. század elején.

A fejfaállítás szokása kizárólag a magyar nyelvterületen jellemző, magyar sajátosság. A környező népek kereszttel jelölik sírjukat, fejfákra utaló nyom náluk sehol sincs. A legdíszesebben faragott fejfákat a Duna-Tisza közén (Fülöpszállás, Majosháza, Áporka, Alberti, Pilis, stb.), Kalotaszegen (Sárvásár, Magyarvalkó, Ketesd, Gyerővásárhely, stb.), Szilágyságban (Bogdánd, Hadadnádasd, Szilágysámson, Kémer, Szilágyszér, stb.) és egyes székely falvakban (Erdőfüle, Székelyszáldobos, Alsórákos, Papolc, Alsócsernáton stb.) találhatjuk, azonban az alföldi „csónakos” típus (Nagykunság egyes falvai, Hajdúság és Szatmár vidéke) vagy a felvidéki tönkös, antropomorf fejfák (gömöri falvak) is különleges értéket képviselnek. A protestáns magyar falvak temetőinek régi sírjele mára a világ magyarságának körében általánosan elfogadott nemzeti értékké nőtte ki magát. Sírjelölésen túl módosult változatokban a nemzet közös szimbólumaiként köztereinken emlékmű gyanánt is állnak, amelyeket már kopjafának hívunk.

apaczai.com/PM