Együtt élni élő szőnyegekkel

1382

Az alkalmazott művészetek kulisszatitkait bemutató Műhelytitkok kiállítás-sorozat következő vendége – Gulyás Judit, textilművész SZÁLTENGER című tárlata – május 20-án, szombaton, 19 órakor nyílik a művelődési házban

Miért legyen egy szőnyeg szabályos négyszögletes, ha lehet olyan is, mint az erdei ösvények. Végtelen száltengerük fut, kanyarog, terjed, ameddig szükséges, és csak az otthont adó tér szab határt.
„Kísérletező alkat vagyok” – meséli Judit. – „Hajtanak előre az újabb és újabb gondolatok. Már művészeti főiskolás textiles tanulmányaim közben láttam, hogy a szőnyeg sokkal többről szól, mint amit általában megragadnak belőle. A különféle tájak szövéstechnikáinak elsajátítása után, önfeledten kezdtem olyan szőnyegek tervezésébe, melyekkel szándékosan átléptem a tradicionális technikai és formai kötöttségeket.”

Gulyás Judit mostani kiállításán – a szőnyegek mellett – papírművészeti munkákat is bemutat. Ezek eleinte kísérleti céllal készültek textúra-tanulmányokként, de japánosan letisztult leheletfinom formai és felületi átmeneteikkel önálló művészi értékkel bírnak.
A tervek is ilyenek. A festék, a víz és a papír játékká válnak alkotójuk kezében, aki mesterien terelgeti a saját fejük után szétterülni akaró színes patakokat.
Judit nagyszerű természetfotókat is készít, szinte szőnyegtervvé komponálva akár a havas földet, vagy egy nyugalmas víztükröt.

A kész szőnyegeken – melyek az ún. hand-tufting (kézi tűzés) technológiával készülnek – felfedezhetjük ezeket az előtanulmányokat, de átlényegült formában. „A tiszta gyapjú ‘száltenger’ elkészülte után egy felületi nyíráson is átesik – vonalak, foltok válnak még plasztikusabbá, a különböző szálhosszúságokból adódó fény-árnyék hatás következtében. Ezt az újításomat organikus nyírásnak neveztem el” – tudhatjuk meg Judittól.

Gulyás Judit – már számtalan díjjal jutalmazott – munkái középületekben, lakásokban egyaránt megtalálhatók. Amikor megrendelésre dolgozik, együttműködve a belsőépítésszel, építésszel, alkalmazkodnia kell a helyszín adottságaihoz, stílusához, a megrendelő elképzeléseihez. Az ő szőnyegei maximálisan belesimulnak a környezetükbe, de önálló, organikus lényekként léteznek benne.
„Nagyon fontos, hogy kinek és hová tervezek. Minden születendő szőnyeg új kihívás. Így lehetnek geometrikusak, vagy amorf alakzatok, egyszínű gyapjú-fehérek, vagy tobzódhatnak a színátmenetekben, bár egyedi művészeti alkotások, mégis egyfajta szolgálat a feladatuk: hangsúlyozás, ellensúlyozás a térben, azaz az egyensúly, a harmónia megteremtésének szolgálata.  Ha ez sikerül, akkor lesz a puszta térből hely, a házból pedig otthon” – vallja a művész.

A megnyitón – ahogy kiállításain már többször is – szubjektív tárlatvezetés keretében, maga az alkotó mesél hivatásáról.