Bálint Ibolya: A való életben is a családban hiszek leginkább!

4589
Fotók: Barcsik Géza

Mindenki lehet boldog, ha a pénz, a hatalom és a siker nem vakítja el és mellette áll egy szertő család. Ez a Boldogság című musical üzenete, melyet 4 alkalommal, több mint 700 néző előtt adtak elő solymári iskolások és tanárok az elmúlt héten a művelődési házban.

A tizenegy évvel ezelőtti „ősbemutató” alkotógárdájából négyen most is részt vettek a musical színpadra állításában. Fehérvári Brigitta koreográfusként, Müller Erika a nő szerepében, Érchegyi László rendezőként, Hikisch Zoltán pedig zenei rendezőként és karmesterként. Hozzájuk csatlakozott idén Bálint Ibolya és Babicsek Bernát, valamint nyolc gyerekszereplő, a gyerekkórus és a közel negyven tagot számláló zenekar. Az eredetileg csupán dalokból álló musicalhez idén Pokrócz Enikő írt kerettörténetet.

„Zenészként sokszor álltam már színpadon, de az más” – mondja Bálint Ibolya zongoratanárnő, aki a főhős testvérét formálta meg az előadásban. – „Ennek a darabnak köszönhetően megtapasztalhattam milyen érzés egy másik ember bőrébe bújni, a személyiségét megformálni, akihez kölcsön adom a hangom és a testem. A feladat igazán izgalmas kihívást jelentett számomra, hiszen az ‘első színházi élményem’ volt, amit nem a közönség soraiban, hanem szereplőként élhettem át!

Az ember életében nagyon fontos a család szerepe. Szerencsés az, aki mellett a családja mindig ott áll jóban-rosszban. Azért is szerettem a szerepem, mert a való életben is a családban hiszek leginkább! A szeretetben, az abból fakadó erőben, gondoskodásban, biztonságban. Köszönöm a csapat minden tagjának az együtt eltöltött időt, a bizalmat, a szakmai impressziókat, a türelmet, a figyelmet, és a jó tanácsokat! Szép emlékeim születtek a felkészülés első percétől kezdve a bemutatóig. Csodálom, ahogy egy ötletből megszületett egy történet és azt közel hetven ember színpadra varázsolta.

Ebben a néhány napban, a produkcióban résztvevő összes gyerek arcán látni lehetett a BOLDOGSÁGOT! Hálás vagyok, hogy általuk picit közelebb kerülhettem ehhez a csodálatos hivatáshoz: a színészethez” – fejezte be gondolatait Ibolya.