A téli közlekedés különösen nagy veszélyt jelent a motorkerékpárosokra, ezzel sajnos sokan közülük nincsenek tisztában.
Motorozni jó, de veszélyes is. Különösen a téli időszakban, amikor az időjárási, a látási és az útviszonyok még az átlagosnál is nagyobb veszélyeket jelentenek a kétkerekűek rajongóinak.
A motorkerékpározás alapvetően idényjellegű közlekedési tevékenység. A szezon az enyhülő tavaszi időjárás kezdetétől általában októberig tart, bár a „papírformát” az elmúlt évekre jellemző enyhébb időjárás rendre megcáfolta.
Vannak azonban olyan motorosok is, akik télen sem „teszik le” kétkerekű járműveiket.
Ahhoz, hogy a dermesztő időjárás ellenére mégis kétkerekű járműre üljünk, az előkészületeken kívül komoly elszántság és hatalmas rutin szükséges. Ha a téli hónapok alatt kifogunk pár szerencsés, napsütéses napot (10-15 fokos hőmérséklettel), akkor se bízzuk el magunkat! Az útviszonyok nem ugyanazok, mint szezon közben, főleg, ha hegyi úton motorozunk, ahol ilyenkor mindig számítani kell (leginkább árnyékos részeken) felfagyásra illetve vízátfolyásokra, szennyeződésekre. Hideg aszfalt, állandó csapadék, jég, hó, kevés tapadás, hosszú fékút, korlátozott dönthetőség – egytől egyig rendkívül óvatos fék- és gázkezelést követelnek meg.
Robogóval is legyünk nagyon elővigyázatosak! Megtévesztő, hiszen kicsi és könnyű, azonban ugyanúgy védtelenek vagyunk rajta, s pontosan ugyanakkorát eshetünk vele. Egy hajszálnyit sem enyhébbek az esések következményei, mint egy nagymotor esetén! Némi segítség lehet, ha 0,3-0,5 Barral a gyár által megadott érték alá eresztjük a gumik légnyomását. Ezáltal az abroncs megnövekedett belső szerkezeti súrlódása révén több hőt termel, így az adott körülményekhez képest valamivel jobb lesz a tapadás. De vigyázat, ez továbbra sem közelíti meg az ideális időjárási körülményekre vonatkozó állapotot!
Télen minden jármű féktávja hosszabb, ezért hagyjunk nagyobb követési távolságot, és mindig figyeljünk a környezetünkre, mert más is hibázhat!