Új sorozat vezetőknek! – Légy jobb vezető, légy jobb ember!

458

Solymáron különösen sok vezető beosztásban dolgozó ember él, akik számára gyakran jelent kihívást a legjobb beosztottak megtartása, a konfliktuskezelés, valamint a változó körülményekhez való alkalmazkodás. Új sorozatunkkal, mely Ábri Judit executive coach és vezetőfejlesztő, az 5 éve futó Coaching Határok Nélkül (CHN) alapítója támogatásával, a CHN tudásbázisára épülve készül, ezekhez kínálunk vasárnaponként naprakész segítséget.

Minden készség bennünk van, csak felszínre kell hozni! – Sir John Whitmore módszere

Sir John Whitmore a nemzetközi coaching szakma egyik kiemelkedő egyénisége. Előadásain, a világ számos országában, nem csak a tudását osztja meg az érdeklődőkkel, hanem a Föld jövőjével kapcsolatos problémákra is felhívja a figyelmet. Minden témában a megoldást keresi és segíti, és azt sem restelli bevallani, hogy élete nehéz pontjain sokszor kisfia okos ötletei lendítették tovább.

John Whitmore élete igencsak érdekes kanyart írt le, míg a coachingnál kötött ki. Édesapja magas rangú, sokszorosan kitüntetett tisztje volt a brit hadseregnek, amit egy bárói címmel köszöntek meg feljebbvalói. Ez a rang örökletes, így került a Sir szó fia neve elé is. Bár apja múltja után a katonai pálya kézenfekvőnek tűnt, Whitmore egy másik, de hasonlóan izgalmas szakmát választott, autóversenyző lett. A hatvanas években érte el legnagyobb sportsikereit, ám figyelme ekkor már a sportpszichológia felé fordult. Érdekelni kezdte, mik a fő mozgatórugói egy versenyzőnek, mivel lehet motiválni, és hogyan lehet az sportban tapasztalt dolgokat átültetni az élet más területeire?

A coach egy jó mentális tréner

Whitmore Kaliforniába utazott, és felkereste, Timothy Gallway-t, aki a Harvardon oktatott, és emellett teniszszakértőként dolgozott. Neki köszönhető, hogy a coaching fogalma a sportpszichológiából átkerült át az üzleti életbe, hiszen a Tenisz belső játéka (The Inner Game of Tennis) című könyvében úttörő gondolatokat fogalmazott meg. Azt írta le, hogy az edző (coach) célja és feladata az egyénben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, a tanuláshoz való hozzásegítés által. A jó edző nem instruálja a sportolót, hanem hozzásegíti a teljesítményét gátló belső akadályok elhárításához. A sportedző és a coach céljai megegyeznek: úgy kell felkészíteni a játékost, illetve az ügyfelet, hogy az, a tudása legjavát tudja nyújtani a fontos helyzetekben. A sportban és az üzleti életben is kiemelkedő jelentősége van az tudatosságnak, az önismeretnek, a világos jövőkép-, és célmeghatározásnak. Whitmore magánórákat vett Gallwey-től, és a tudást magával vitte Angliába.

Coaching szellemű irányítás a sportpályákon is

Otthon aztán nekikezdett különböző tréningprogramok kidolgozásának. Célja az volt, hogy sportpéldákon keresztül szemléltesse vezetőknek, hogy mi is az igazi különbség a tradicionális, edzői szemlélet és az akkor még újnak számító, coaching-szellemiségű vezetés működése között. Az egyik projektjében két kezdő golfozót kezdtek a játék alapjaira tanítani. Az egyiküket egy profi edző, a másikukat egy coach, maga Whitmore segítette. Míg a klasszikus tréner rengeteg instrukciót adott a golfozást tanuló kezdőnek, és ezzel szinte “agyonnyomta”, addig a coach szemléletű vezető inkább csak kérdezett, terelte a kezdőt a cél-kijelölése felé, és segítette, hogy sikeres lehessen. A gyakorlat végén mindkét kezdő beütötte a tanuló-négyzetbe a labdát, de míg az egyik ezt kényszeresen, a teljesítményt már nem is a sajátjaként érezve tette ezt, addig a másik motivációja – és labdája – az egekbe szállt a mozdulat végzése közben. Szerencsére ma már egyre több sportágban kezd teret nyerni az ilyen típusú, támogatói magatartás. Whitmore arról is mesélt, hogy a 2008-as, pekingi olimpián a hagyományosan nem túl erős brit kerékpáros csapatnak coaching-szemléletű sportpszichológus segített a felkészülésben. Az eredmény pedig döbbenetes volt, végre nyerni tudtak a versenyzők!

Az EQ hatalma

Whitmore azt vallja, hogy ahhoz, hogy egy csoportnál megindulhasson a változás, és létrejöhessen a coach-szemléletű vezetés, az egyén szintjén sokkal inkább EQ-ra, azaz érzelmi intelligenciára van szükség, mintsem IQ-ra. Whitmore tapasztalata az, hogy a legtöbb felkapott iskola a tárgyi tudásra helyezi a hangsúlyt, és ezzel teljesen rossz aspektusát ragadják meg a sikernek. A szakember szerint a szakmai képességek helyett az emberek érzelmi intelligenciáját kellene fejleszteni. Az üzleti életben egy vezető sikeressége attól függ, mennyire jól tud bánni az emberekkel, mennyire tudja kitalálni, mire vágyik a másik, ezért ebben kellene őket erősíteni. Erre saját példát is felhozott. Súlyos síbaleset érte, ami után hat hétig tartották mesterséges kómában. Amikor felébredt mindenki erőltette az evést, de nem ment neki, egyre csak fogyott. A kisfia nem tudta nézni a legyengült apukáját, és ő kérdezte meg, mit ennél először? Mi az, ami jól esne most neked? Ezzel a személyes vágyaira apelláló kérdéssel sikerült beindítani az édesapja étvágyát.

Minden döntésünknek következménye van

A coaching-szemlélet elterjedését Whitmore az Európai Bizottság vezetésbiztonsági bizottságának tagjaként az autóvezetés oktatása során is alkalmazná. Ez azonban akkor válna igazán sikeressé, ha a szülők már korán, 4-6 éves kortól megtanítanák a gyerekeiket döntéseket hozni, és azt is megmutatnák ezzel, hogy ezeknek a döntéseknek következményeik vannak. Vegyük azt a példát, hogy egy 4-5 éves kisgyerek a hidegben kabát nélkül akar kimenni a kertbe. A bevett szülői magatartás ilyenkor az, hogy utána kiabálunk, és utasítjuk arra, vegyen meleg ruhát. Azonban, Whitmore szerint hagynunk kellene, hogy kimenjen meleg ruha nélkül, majd megkérdezni az aktuális érzéseiről. Ha a gyerek fázik, akkor föl lehet neki ajánlani a meleg kabátot. Sok, hasonló helyzet kezelése után a gyermek megtanulja, hogy a döntéseinek mindig következményei vannak.

GROW – egy praktikus lépéskombináció

A GROW-modellt a világ egyik legismertebb modelljének tartják. Elterjedésében és elismertségében nagy szerepe van Whitmore-nak is. Arra jó, hogy tudatosodjon a folyamat alatt, hogy ki-mit is szeretne ettől a közös munkától, de mivel ez csupán egy modell, ezért soha nem lehet teljes egészében igaz. A betűszó és a hozzá tartozó kérdések nagyon praktikusan és gyorsan hozzásegítenek az eredményhez.

Goal – vagyis a cél meghatározása, amelyhez az alapkérdés: Mi a célod? Mit akarsz igazán?
Reality – vagyis mi a mostani helyzet? Pontosabban fogalmazva, mi a valóság, ami körülvesz?
Options – azaz milyen lehetőségek vannak? Mi mást tehetnél még?
Will – vagyis mit akarsz tenni? Még konkrétabban, pontosan mit fogsz tenni?

Ezek a kérdések olyan jól megragadják a lényeget, hogy szinte minden helyzetben célravezetően használhatóak. Előfordul, hogy már az első lépésnél megszületik a válasz, de van, hogy menet közben alakul ki, vagy alakul át a cél. Sir John azt is hangsúlyozza, hogy ezek a modellek remekül alkalmazhatóak, de ezek sem szentírások. Nagyon sok múlik a pontos kérdezésen, és a coach őszinte érdeklődésén és figyelmén. Fontos, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyekre nem lehet igennel és nemmel válaszolni. Sir John azt javasolja, hogy a „miért” helyett használjunk más kérdéseket, például: Mi volt az oka? Mi késztetett erre? Hogyan látod ezt most? Mi volt a legjobb része? Mit csinálnál másképp legközelebb?

Szerző: Viniczai Andrea, újságíró, coach

MEGOSZTÁS