Búcsúra készülünk – Egy hívő szemével

1963

Solymáron szeptember elején átalakul a Templom tér. Jönnek a vásárosok, sátrak és bódék épülnek, másfelé jár az autóbusz, a gyerekek költik a zsebpénzt, éjszakába nyúlóan „áll a bál”, a környéken lakók pedig becsukják az ablakokat a zaj miatt. Búcsú van… Mára sokak számára ezt jelenti a búcsú, pedig a Katolikus Egyház tanításán alapuló elnevezés mást takar. A világi örömök és gondok elnyomják az eredeti gondolatot, hogy templomunk „nevének” ünnepén teljes búcsút nyerhetnek a hívek.

Akkor mi is az a búcsú?

A búcsú az Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat önmaga számára vagy az elhunytak javára.

Hogy az Egyház ezen tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn egyrészt megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság „az örök büntetés”. Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit „ideigtartó büntetésnek” nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni.

A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása (a szentgyónásban) magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak, ez az úgynevezett ”tisztítótűz”.

A búcsúkkal ezektől az ideigtartó büntetésektől szabadulhatunk meg, illetve mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra, ezáltal megnyitva nekik az utat a mennyországba.

Azaz: saját magunk, vagy egy elhunyt szerettünk számára a tisztítótűzben való szenvedést „rövidíthetjük meg” (részleges búcsú), akár a teljes elengedésig (teljes búcsú).

Hogyan lehet teljes búcsút nyerni?

A teljes búcsú elnyeréséhez el kell végezni a búcsúval ellátott szertartást (ez esetünkben a templombúcsú ünnepén a templomunkban bemutatott szentmisén való részvétel), és teljesíteni kell három föltételt: szentgyónás, szentáldozás és imádság a pápa szándékára. Ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is.

Ha nincs meg ez a teljes fölkészültség, vagy nem teljesülnek a mondott föltételek, a búcsú csak részleges lesz.

A három föltételt teljesíteni lehet az előírt cselekmény elvégzése előtt vagy után akár több nappal is; helyes azonban, hogy a szentáldozás és az imádság a Szentatya szándékára azon a napon történik, amelyen az előírt cselekedeteket elvégezzük.

Fontos tudni, hogy egy napon csak egy teljes búcsút lehet elnyerni. A pápa szándékára történő imádkozás föltételeinek teljesen eleget teszünk, ha elmondunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. A híveknek azonban módjukban áll bármi más imádságot mondani, kinek-kinek egyéni áhítata és tisztelete szerint.

A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján