Solymári Rómeók és Júliák: avagy hogyan udvaroltak a nagyszüleink?

1979

Ma már talán ódivatúnak hatnak ezek a szokások, és némelyiket meg is mosolyogjuk, de ne feledjük: az így szövődő kapcsolatok nagy része egy életen át tartott.

A faluban a fiatal lányoknak és fiúknak már az iskolában alkalmuk volt egymást szemügyre venni. A vasárnap délutáni séták is az ismerkedést segítették elő. A nyári mezőgazdasági munkáknál, mint aratás, cséplés, gyümölcsszedés, szüretelés, kukoricafosztás, amikor a rokonok és szomszédok összefogtak szintén kedvezett a fiataloknak az ismerkedésre. Sőt ha a felnőttek úgy látták, hogy két fiatal összeillene még biztatták is őket tréfás beszólásokkal.

13616322_1020141194702489_1388132727_o

Ha egy fiúnak megtetszett valaki, igyekezett azt a tudtára adni. Ha a kiszemelt lány a városban dolgozott, akkor megvárta a munkahelye előtt és hazakísérte. A bálban a kötelező egy táncnál gyakrabban kérte fel, és a végén, ha a lány megengedte, akkor hazakísérte.
Ha a lánynak nem tetszett a fiú, akkor valamilyen kifogással adta értésére, hogy nem vele képzeli el a jövőjét. De ha megvolt a kölcsönös szimpátia, akkor igyekeztek több időt közösen eltölteni.  Erre azonban legtöbbször csak hétvégén nyílt lehetőség, mert hét közben sokszor mindkettőnek dolgozni kellett, és az otthoni teendőket is elkellett látni.

Mindig a fiú ment a lányos házhoz és elfüttyentette magát a ház előtt. Ekkor kiment egy kisebb testvér és behívta, de csak akkor, ha a szülőknek is tetszett az udvarló.
Ha mégsem, ez a két család eltérő anyagi helyzetéből fakadhatott, vagy ha a fiú iszákos hírében állt, nem szeretett dolgozni stb. Ha azonban megfelelő volt az udvarló akkor gyakrabban is jöhetett. De csak akkor ha valaki még otthon volt a családból. Ha bálba mentek akkor a fiú elment a lányért és haza is kísérte. A bálban sem maradtak felügyelet nélkül, hiszen ott ültek az anyukák és nagymamák a „nézők”. Volt még egy alkalom az együttlétre, amikor moziba mentek. Itt már a kézfogáson kívül talán csók is elcsattant.

A lányok nagyon szigorú nevelést kaptak. Példa erre a következő történet. Egy 18 éves lánynak volt egy udvarlója, akit besoroztak katonának egy Budapesti laktanyába, ide ment többször a lány és a barátnője (aki, történetesen a fiú húga volt) látogatni. Egyszer jött a hír hogy viszik a katonákat a frontra a lány szeretett volna elbúcsúzni az udvarlójától, de a barátnője nem tudta elkísérni, és egyedül pedig az édesapja nem engedte. A szülői tiltás ellenére elszökött és elbúcsúzott a választottjától, mikor hazajött nagyon kikapott az apjától. Néhány hónap múlva a katona elesett a fronton.

13582423_1020140108035931_1985323586_o

A szülői tiltás oka lehetett a foglalkozásbeli különbség is. Erre is van egy másik, boldogan végződő történet. A lány szülei földműveléssel foglalkoztak ebben látták a biztos jövőt az udvarló pedig ügyes kezű géplakatos volt, de még nem volt sok szerelni való Solymáron. A fiatalok szerették egymást, ennek ellenére a lány szülei egy másik kérőnek ígérték a lányuk kezét. A fiatalok titokban, hétköznap, munka után összeházasodtak a polgármesteri hivatalban, és hazamentek. Nem szóltak senkinek. Mikor vasárnap jött a kérő a lány megmutatta a házassági anyakönyvi kivonatot hogy ő már házas. Volt is botrány, de aztán megbékéltek a szülők, és megtarthatták a templomi esküvőt is, és hosszú éveket éltek még együtt.

A fiatalabb generációnál volt gyakoribb a szerelmi házasság, és legtöbbször falun belül választottak párt maguknak. Mivel a családok ismerték egymást, így nagy meglepetés nem érhetett senkit. A házasságok tartósak voltak, ha voltak is veszekedések, azokak a napi gondok és a sok munka feledtette.

 

Ha egy házasságban a feleség korán meghalt és voltak kisgyermekek, akkor a férjnek hamarosan meg kellett nősülnie. Ilyenkor előfordult, hogy a volt feleség lánytestvérét vette el vagy egy fiatal özvegyasszonyt ajánlottak neki a rokonok.  Ha a férj halt meg korán, akkor vagy a volt férj fiú testvére vette el az özvegyet vagy egy másik özvegyemberhez ment feleségül.

Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes történet: Egy fiatal lánynak volt egy udvarlója, aki az első világháborúban elesett, nagyon szomorú volt a lány, nem is gondolt már házasságra. Egyszer az apja hazajött azzal, hogy menjen feleségül egy özvegyemberhez, aki itt maradt egy kisgyerekkel, ezt a kocsmába a két apa beszélte meg egymással.  Megtörtént az esküvő, de a kisgyermek nemsokára meghalt. Egy év múlva megszületett a közös gyerekük, de mire a kicsi egy éves lett meghalt az édesapja. Így a fiatalasszony itt maradt egy pici gyerekkel. Egy fagyos januári napon éppen az utcán ment, amikor hallotta, hogy segítségért kiabál valaki, odament a kúthoz hát onnan jött a hang. Egy férfi miközben vizet húzott a kútból megcsúszott és belesett a kútba. Kapaszkodott a láncba, de nem tudott kijönni. Az asszony segítséget hozott és így megmenekült a férfi, aki aztán hálából elvette feleségül és 27 évig éltek együtt, és felneveltek négy gyermeket.

Akkoriban a gyászidő igen rövid volt, hiszen a gyerekeket fel kellett nevelni, a háztartást vezetni kellett, és a földet meg kellett művelni. Ilyenkor a szerelem helyett inkább a józan észre hallgattak.

Elischné Draxler Erzsébet