Nem kérdés, hogy a dicséret mennyire fontos a gyerekeknek. A megerősítés csodákra képes, erőt, magabiztosságot ad. Felnőttként is élénken emlékszünk egy-egy szülői vagy tanári dicséretre. Sőt pontosan fel tudjuk idézni azt a büszkeséget, boldogságot is, amit akkor éreztünk, igaz? Ugyanez a helyzet a szidással is. Fülünkbe csengnek a szavak, látjuk magunk előtt a mozdulatokat és újraéljük a szorongást, a megalázottságot, a szégyent.
Mit tehetünk, hogy minél jobban feltöltsük gyerekeink „pozitív raktárát”, amiből évtizedeken át töltekezni tudnak? Milyen a jó dicséret? Mennyit és hogyan érdemes dicsérni?
- FOGALMAZZ PONTOSAN!
„Nagyon ügyes voltál!” – tökéletes dicséretnek tűnik, mégsem az. Érdemes konkrétumokat említeni, hiszen így tud tanulni, fejlődni a kicsi. Pontosan mit csinált jól? Milyen viselkedést szeretnél megerősíteni? Ezeket fogalmazd meg neki. Akár vissza is lehet utalni hasonló példákra: ma nagyon ügyesen összesöprögette a morzsákat, és a múltkor is milyen kedves volt, hogy segített a sütés utáni takarításban. - VEDD ÉSZRE A JÓT!
Az első, és legfontosabb, hogy nyisd ki a füled és szemed a dicsérnivaló helyzetekre. Ha világít a lámpa, működik a hűtő és folyik a csapból az ivóvíz, szinte észre sem vesszük, milyen jó dolgunk van. Csak akkor tűnik fel, mikor valamelyik elromlik. De mi köze ennek a neveléshez?
Ha egy gyerek kedves és együttműködő – tehát olyan igazi „jógyerek”, sokszor nem tesszük szóvá. Ellenben ha hisztis, kiabál, durva, biztosan rászólunk. Ilyenkor megkapja – még ha szidás formájában is – a számára legértékesebbet: a törődést. Ha megtapasztalja, hogy az apró jó dolgokat is észrevesszük, egyre többször fogja ilyenekkel is magára irányítani a figyelmet. - A DICSÉRETED 100 SZÁZALÉKOS LEGYEN!
„Jól van, most szépen köszöntél Mici néninek, nem voltál olyan udvariatlan, mint tegnap.” A szavak szintjén ebben is dicséret van, a múltbeli negatív utalás viszont igencsak csökkenti a gyerek örömét. Ha dicsérsz, egy csipetnyi burkolt szidás se legyen benne! - NE HASONLÍTGASS!
A gyereket önmagáért dicsérd, ne azért, mert valamiben jobb volt Petikénél. Magához képest fejlődött és ügyesedett, nem a testvéréhez, csoporttársához, szomszédjához képest. - LEGYEN NÉHA KÖZÖNSÉG!
Dicsérni leggyakrabban kétszemélyes helyzetben, vagy családi körben szoktunk. Ha néha összefutsz az utcán egy ismerőssel, és a gyerek is veled van, mesélj róla egy történetet. Ragadd meg az alkalmat, és dicsérd meg másnak is: Képzeld, milyen szépen hangsúlyoz már hangos olvasáskor Dórika! Sokat jelent, ha érzi, hogy büszke vagy rá, és örömmel mesélsz róla. Ezután még szebben fog hangsúlyozni, hiszen igyekszik igazolni a jó hírét. - FIGYELJ A TESTBESZÉDRE!
A szavak mellett a nonverbális üzenetek is nagyon fontosak. Guggolj, vagy hajolj le hozzá, nézz a szemébe, és úgy dicsérd! Így még jobb érzés lesz neki, és jobban meg is marad benne, amit hall. Főleg ha még érintést, ölelést, simogatást is adsz. - NE ESS TÚLZÁSBA!
Jóból is megárt a sok… Ne áraszd el a gyereket, mert már nem lesz értéke az üres szavaknak! Legyen valós teljesítmény, valós indok a dicséret mögött! Nem az a fontos, hogy strigulázva meglegyen a napi 12 buksi simogatás, hanem hogy a kellő időben és a kellő módon megerősítsd. De akkor mindenképpen!
Czecz Fruzsina pszichológus
(lelkizona.blog.hu)