Gálaműsorral emlékezett a 2014-ben elhunyt koreográfus, Manninger Miklós 75. születésnapjára a táncpedagógus nevét viselő alapítvány. A művelődési házban rendezett előadáson a solymári Edelstein és Herbstrosen Tánccsoport, a Mányi Hagyományőrző Táncegyüttes, valamint a Szomori Ifjúsági Tánccsoport szerepelt.
„Mivel is lehetne leginkább tisztelegni egy koreográfus munkássága előtt, mint a tánccal. Olyan táncokkal, melyeket ő állított színpadra, melyeket ő tanított nekünk és melyektől a mi életünk is boldogabb lett” – mondta bevezetőjében Illésné Kobolák Judit, a Herbstrosen Tánccsoport tagja, a műsor háziasszonya.
Köszöntőjét a – Nívódíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett – koreográfus méltatásával folytatta: „Miklós nyitott volt minden és mindenki iránt. Sugárzott belőle a szakma- és az emberszeretet. Tisztelettel közelített minden tájegység táncához, azok sajátosságait megtartva alkotta meg egyéni koreográfiáit. Igazi közösségteremtő személyiség volt. Szerette az olyan produkciókat, ahol aprók, fiatalok, idősebbek együtt táncoltak. Kapcsolatokat épített a német nemzetiségiek lakta települések között. Ragyogó színpadi érzékével nagy tömegeket tudott mozgatni úgy, hogy a látvány minden pillanatban lenyűgözze a közönséget.”
Dr. Gálboryné Manninger Zsuzsanna, az édesapja nevét viselő alapítvány kuratóriumának elnöke meghatódva beszélt arról, hogy a táncművészeti alapítványt Manninger Miklós emlékére, koreográfiáinak védelmére, azok összegyűjtésére és dokumentálására, a magyar- és német nemzetiségi néptánc területén elért eredményeinek megőrzésére, bemutatására, művészeti és szellemi hagyatékának ápolására hozták létre. Fontos cél az is, hogy Manninger Miklós személyisége, szellemisége, pedagógiája, tehetsége ne csak a koreográfiáiban éljen tovább, hanem kiállítások, emlékműsorok szervezésével, emlékalbum kiadásával is megismertessék őt.
Manninger Zsuzsanna gondolatait könnyes szemmel zárta: „Nem kellene most itt állnom és nem kellene az alapítványról beszélnem. Őt kéne most ünnepelnünk! Hiszen édesapám mindig azt mondta: Játszunk, táncolunk, elmegyünk… Újra kezdjük!”
