Szalay Krisztát mindenki ismeri. A Solymár mellett élő színésznő igazi rekorder, hiszen 19 éve játssza a maga által színpadra írt darabot, Az Ötödik Sally-t. A következő előadás április 16-án lesz a pilisvörösvári Művészetek Házában, az egészség hét keretében. Ennek apropóján beszélgettünk.
Annak idején nem talált rendezőt, aki el merte volna vállalni a darab rendezését. Pedig amikor rátalált Daniel Keyes regényére, mely egy olyan nőről szól, akiben öt személyiség lakik, azonnal tudta, hogy ebből darabnak kell születnie. „Hogy mi Az ötödik Sally alapvető mondanivalója? – gondolkodik el. – Talán az, hogy mindenkinek meg kell küzdeni a maga démonaival. Nem én vagyok az egyetlen csodabogár. Hét évig készültem arra, hogy színpadra állíthassam a regényt. Tizenhárom rendezőt kértem fel, egyikük sem vállalta a rendezést. Ma már tudom, azért, mert megrettentek a feladattól. Egyedül öt különböző embert eljátszani valóban hatalmas kihívás. Valószínűleg nem bíztak bennem. Aztán végül a férjemnek, Cserna Antalnak mondtam, vágjunk bele együtt. Ő egyébként nem csak rendezője, hanem szereplője is a produkciónak. Másfél éven át írtam a darabot, és hogy még hitelesebb legyen, pszichológusokkal is konzultáltam. Sőt mivel a történet szereplőjét, vagy szereplőit hipnotizálják, hipnózisnak is alávetettem magam. Veszprémben találtam egy szimpatikus szakembert, leutaztam hozzá. És bár szkeptikusként, meg voltam győződve, hogy engem képtelenség hipnotizálni, meglepően hamar sikerült hipnózisba ejtenie. Azt vizsgáltuk, miért is lettem színésznő. Folytak a könnyeim, amikor rádöbbentem a válaszra. Arra, hogy nem éltem meg gyerekként igazán a sikert, pedig először tízévesen álltam színpadon.”
SO: Az elmúlt 19 évben vajon milyen fejlődésen ment át az előadás?
„Annyi minden történt ezalatt, hogy biztos kiüresedik, meghal, ha mindig ugyanazt akartam volna csinálni. Minden előadás más. Főleg azért, mert ügyelek arra, hogy mindig benne legyen az aznapi üzenetem. A produkció második felében egyébként mindig a közönséggel beszélgetek. Előfordul, hogy azoktól kapok érdekes visszajelzéseket, akik már látták a darabot. Tizenhat-tizenhét éve játszottam már, amikor egyszercsak rájöttem, hogy a darab végén Sally öntudatlanul megöleli magát. Azóta tudatosan teszem ezt abban a jelenetben, és nem Sally-t ölelem meg, hanem saját magam.”
Új, nagy lelki teherrel járó produkcióra készül
„Egy Nobel-díjas író, Elfriede Jelinek írását mutatjuk be rövidesen a Tesla nevű új helyen, Rohonc avagy az öldöklő angyal címmel. Ezzel nyílik meg és kérünk bocsánatot a magyarok nevében. A történet alapját egy valós történelmi esemény adja. 1944-ben a burgenlandi Rohoncon (Rechnitz), húsvétkor egy Thissen grófnő, aki Batthyány feleség volt, egy orgia után megölt a vendégekkel együtt 180 munkaszolgálatost, mert azoknak már úgyis mindegy. Majd boldogan élt 1986-ig, Svájcban. Úgy kezdtem neki a darabnak, hogy rettegtem, hogyan tudok átlényegülni bűnösnek, egy kézzel fogható embernek, nem irodalmi személynek. Annak idején Gobbi Hildával én játszottam az utolsó szerepét. Mindig bevizesedtem, próbák után rohantam kórházba, mert azt kellett tőle kérdeznem, mikor fog már meghalni. És lám, most is vizesedek folyamatosan, kalciumozom magam” – meséli a színésznő.