Egy év alatt épült fel a solymári református templom

1601

30 évvel ezelőtt, 1986. április 4-én kezdték el bontani a solymári református imaházat, az Istentiszteleteknek addig helyet adó vályogépületet.

Az 1941. évi népszámláláskor Solymáron 66 reformátust írtak össze. Az 1946. évi és az azt követő betelepítések során az ország különféle területeiről számos református család költözött a községbe. 1947-ben, Váncza János ajánlotta fel lakását, istentisztelet tartására. A földreform során a József Attila utca és Dózsa György utca sarkán egy kis lakóházat juttattak a református egyházközség részére. A solymári gyülekezet az épület korábbi fodrászműhely helyiségéből rendezte be az imaházat.

A templomépítés gondolata szinte a gyülekezet önállósodásával egy időben merült fel. Az építkezés szervezése 1985-ben kezdődött. Szigethy László lelkész és id. Darabos Lajos gondnok sorra látogatták a solymári református családokat, a templom építéséhez valamennyi család – erejéhez mérten – komoly összeget ajánlott fel (1000 – 30000 Ft). A gyűjtés során derült ki, hogy jóval többen vannak a reformátusok, mint ahogy azt feltételezték, de felekezetre való tekintet nélkül sokan mások is a gyülekezet segítségére siettek. Jelentős támogatás érkezett külföldről is.

Az épület tervezését Haraszti László és Králik Miklós ingyen végezték el. Dr. Pákayné. Hajnal Mária tanárnő pedig a templom teljes belső díszítését szolgáló, 104 db fakazetta festését ajánlotta fel.

RTúj

A templom egy év alatt,1986 -1987 között épült fel, és 200 személy befogadására alkalmas. Az épület mellé, 1990-ben fa harangláb is emeltek.

Seress István: Solymár története és néprajza című kötete nyomán