A helytörténeti szabadegyetem következő előadásán – április 6. szerda 18.30 – dr. Szenthe Gergely régész segítségével, az avar korba látogathatnak el az érdeklődők.
A Mátyás-domb mellett, a téglagyár helyén az 1970-es évek elején római kori temetőt tárt fel a Magyar Nemzeti Múzeum. A leletmentő ásatások során a temető peremén más fajta temetkezéssel találkoztak a régészek. Az ásatást dr. Török Gyula régész professzor folytatta. A temetkezési mellékletekből ötvösremekek kerültek elő, amelyek kiemelkedő darabja egy ezüst fülbevaló pár. Az avarság a fémművesség magaslatát képező művészi tárgyakat készített, amelyek egyik legismertebb sorozata a ma Bécsben kiállított nagyszentmiklósi aranykincs leletegyüttese. A solymári feltárás darabjai is magas ötvösművészeti értéket képviselnek. A Magyar Nemzeti Múzeum avar szakos régésze, Dr. Szenthe Gergely előadásával bepillantást nyerhetünk az avarság életformájába, kultúrájába.
Kedvcsinálóként, dr. Török Gyula – 1995-ben – az ásatásokról megjelent tanulmánya alapján állítottuk össze írásunkat.
A solymári téglagyár építkezéseinél többek között avar-kori sírra is bukkantak. E területen az 1971-74 közötti években végeztek leletmentő ásatást és egy avar kori temető kisebb, de összefüggő része került napfényre (130 sír). A feltárások során a 20. és a 25. sorszámot kapott sírokban egy-egy ló csontvázat is megtalálták.
Az egymás közelében eltemetett lovasok felszerelésében – az egyezések ellenére is – megfigyelhető némi különbség.
- Mindkét sírban volt szőlőszem csüngős fülbevaló-pár, de a 20. sírból valókat bronz lánc kapcsolta össze.
- A 20. sírban talált préselt övdíszek könnyűek; díszítésük stilizált kettős madáralak. A ruhát átfogó övön kívül egy fel nem csatolt öv is volt az elhunyt mellett. Négyszögű övdíszein stilizált madáralakok sematikus vonalai ismerhetők fel. A 25. sírban a bronz övcsat bizánci típusú, a gerincveret szíjfonat díszítésű és karéjos tagolású.
- A 20. sírban kard is volt ez rövid, széles pengéjű, íves markolatú és bronz markolatvédő pánttal készült, nem illik egy lovas felszerelésébe.
- Az ívesen széles végű reflexíj mutatós külsejével már önmagában is megkülönböztető szerepet fejezhetett ki. A 20. sírba négy darab három élű nyilat helyeztek, három közülük hegyes; egy pedig tompa, vágott hegyű típus. A nyílvesszők bőrtegezben lehettek. A 25. sírban csak három nyílhegyet találtak, a korhadó anyagú tegezre már semmi jel nem utalt.
- Tűzgyújtáshoz szükséges felszereléséből a 20. sírban visszahajló karú csiholó vas és egy kovakő, míg a 25. sírban csak kovakő volt.
A két solymári paripa felszerelése éppúgy különbözött egymástól, mint a lovasoké.
- A 20. sírból való pofaszorítós zabla – a karikákkal együtt – a ló könnyebb féken tartására volt alkalmas, míg a 25. sírból való egyszerű zabla nagyobb ügyességet kívánt lovastól.
- A 20. sírból való kengyelek csaknem egyenes talpúak, könnyű be- és kilépést biztosítottak, puha talpú lábbelihez is megfelelőek voltak. A 25. sírból előkerült kengyelek domború, íves oldalai túlnyúlnak a felmagasított talprészen, így kemény talpú lábbelihez (csizma) is alkalmasak.
- A 20. sír széles lószerszám szíjait domborra préselt, aranyfóliával bevont, fonatmintás könnyű falérák díszítették; a keskeny szíjak díszei négyszög alapú domború díszek, kacsos mintázattal. A ló szügyének megfelelő helyein aranyfóliával bevont háromkaréjos, domborra préselt szíjdíszek voltak. A 25. sírból való széles hámszíjakat aranyfóliával bevont sírna bronzlemez-korongok díszítették, közepükön barázdált bronz kúppal. Itt a keskeny hámszíjak fémdísz nélküliek voltak.
- A 20. sír mellékleteiből hiányzott néhány olyan tárgy, amely a 25. sírban volt. Ezek a ló nyakánál egy csat, a jobb kengyelvas mellett egy aranyozott ezüstlemezzel bevont bronz korong, a ló bal oldalánál a nyeregből lógó szíjhoz csatlakozó, áttört közepű szíjrögzítő-elosztó. A nyeregről a ló jobb oldalán az élelmiszeres tarisznya, a balon a tegez lóghatott; így ellensúlyozták egymást, ami szükséges volt a hosszabb lovaglásoknál.
- A 20. sírba a lovast és lovát egyszerre temették, míg a 25. sírnál ez nem így történt.
Összegezve: a solymári 25. sír lovasa az avar kori harmadik generáció idején részt vehetett az avarok megingatott hatalmának helyreállításában, azaz kb. 635–670 között tevékenykedett; a solymári 20. sír lovasa, 670 és 700 között, békés viszonyok között élhetett. A két lovas egyazon nemzetség egymást követő vezetői voltak, akiknek feladata az Aquincumtól Győr felé vezető korabeli hadiút keleti bejárójának az ellenőrzése volt. Közösségükben történt eltemetésük azonban kizárja, hogy a törzsi vezetők közé tartoztak volna, mivel azokat családi, vagy rejtett sírokba helyezték.